Kegyesség, becsület, kitartás – a Karátsonyiak Beodrán

Vajdaságból teljesen eltűntek az örmények, már-már az emlékük is. Az elmúlt, tavaszi hónapokban Újvidéken lángolt fel a vita, vajon meddig pusztítják még a városatyák a vidékről eltűnt nemzetek kulturális emlékeit a modern városküllem és az égető szükségletek nevében, amikor mindenki tudja, hogy csupán arról van szó, hogy olcsóbb megoldás lebontani a régit, a telket jó pénzért értékesíteni, mintsem állandó ráfordítással életben tartani. Az örmények nem csak Újvidékről, hanem Vajdaságból is eltűntek, a kevés megmaradt pedig beolvadt. Egykor a bánáti világ formálói voltak, mint például a Karátsonyiak Beodrán/Novo Miloševón.

A csatorna, mely felvirágoztatta Bácskát

Kiss József neve mindenki számára ismerősként kellene, hogy hangozzon a Vajdaságban, hiszen ő volt az, aki megálmodta sok-sok évvel ezelőtt, hogy összeköti a Dunát és a Tiszát egy hajózható csatornával. Neki köszönhetjük, hogy ez meg is valósult, és létrejött a Ferenc-csatorna, mely nevét I. Ferenc királyról kapta, akinek uralkodása alatt épült, és aki maga is járt e vidéken. Kisst még életében mellőzni kezdték, és neve lassan-lassan a feledés homályába veszett, ám mégis van egy közeg, ahol szívesen emlékeznek rá, és méltóképpen adóznak emlékének. Ez pedig nem más, mint az irodalom. Elég Majtényi Mihály regényeire (Élő víz), Herceg János esszéire, vagy Bordás Győző Fűzfasípjára és Vasagyi Mária Pokolkerékjére gondolnunk – ezekkel a gondolatokkal irányítja Gruber Enikő zentai születésű, fiatal kutató figyelmünket a Verbász közelében eltemetett Kiss Józsefre, akiről a Létünk folyóiratban jelent meg érdekfeszítő tanulmánya 2010-ben.

Fél évszázada tűnt el a Senki szigete

Idestova ötven éve: 1964, 1965 és 1967 nyarán román diákok lepték el Ada Kaleh szigetét. Bukarestből érkeztek, az Ion Mincu Egyetem Építészettörténeti tanszékéről, hogy tanáraik vezetésével felmérjék a Vaskapu erőmű által elárasztásra ítélt területek kiemelkedő építészeti emlékeit. Fő céljuk egyfelől a pusztulásra ítélt műemlékek dokumentálása, másrészt pedig az áttelepítésre szánt epületek bontási és újjáépítési tervének elkészítése volt. Mintha viaszt öntöttek volna a sziget arcára. A diákrajzok által betekintést nyerhetünk a sziget utolsó napjaiba, hiszen amint ők letették ceruzájukat, a bontás szinte azonnal meg is indult. Bővebben a dunaiszigetek.blogspot.com-on olvashatunk a több mint 30 méterre a víz felszíne alá került szigetről.

Kik voltak a Dériek és mi közük a Déri Múzeumhoz?

A budapesti Néprajzi Múzeum után Magyarország legjelentősebb néprajzi gyűjteménye Debrecenben, a Déri Múzeumban van. Néprajzi részlege működött már, amikor Déri György 1940-ben odaajándékozta tekintélyes gyűjteményét. Az 1902-ben alapított, sokáig Városi Múzeum néven működő intézményben addig sem volt ismeretlen a Déri név, ugyanis Györgyöt megelőzte fivére, Frigyes, aki ugyancsak hatalmas értéket ajándékozott a városnak: általános művelődéstörténeti gyűjteményét bízta az intézményre. Keveset tudunk róluk, noha az egykori Bács-Bodrog megye déli részéről származnak, Bács városából.

Libus, Falusi, Buzgó... Nagyszeredről

Dél-Bánátban 12 kastélyt tartanak nyilván, ezek jó része riasztó állapotban van. Célszerű fenntartásuk, karbantartásuk hatalmas összegeket emésztene fel, ezért az önkormányzatok képtelenek magukra vállalni a jobb sorsra érdemes épületek rendbetételét. A bérbeadás tűnik legcélszerűbbnek, ám az is csak akkor működőképes, ha kedvező feltételeket biztosítanak a potenciális bérlőnek, hiszen hatalmas a befektetés, ami rövid távon biztos nem térül meg. A Versectől alig negyed órányira északkeletre fekvő Nagyszereden két kastélyrom is van.

A faluból Romániába is ellátni, de távol esik mindentől. Főleg Bácskától. A helybeliek is így érezhetik, hisz nagy a fogyatkozás, az elvándorlás. Nemcsak a kényszerű munkavállalás lehetősége szólítja el nagy számban az embereket, hanem a könnyebb, városi élet reménye is. Szered sem kivétel, ürül a falu.

Áll a Marczibányi-Lederer kastély a csókai régi parkban

A templomoknál is rosszabb állapotban vannak a vajdasági kastélyok, legalábbis túlnyomó többségük. Ahol ugyanis van hívő, a templomokat karbantartják, felújítják, sőt újak építésére is van példa. A kastélyokra azonban a közösség nem ad pénzt. Egyének még úgy sem, hiszen hatalmas a beruházás, ám annak megtérülése kérdéses.
A csókai Marczibányi-Lederer-kastély sorsa is bizonytalan. Mintha átengedték volna az enyészetnek. A kastélyt körülvevő park, meg az egész környék azonban még így is lenyűgöző. Felvételeink idén novemberben készültek. A kastély történetét Gasztány Nóra és Ozsvár Andor írta le.

Fekete Mária Vajdaságban

A czestochowai Fekete Madonna

Bácskában és Szerémségben a katolikus és pravoszláv templomokban több olyan kegyképet, ikont őriznek, melynek keletkezéséhez különböző legendák fűződnek. A képek mellé kifüggesztett fogadalmi ajándékok, új keletű hálatáblák arról tanúskodnak, hogy a képek tisztelői felépültek testi, lelki bajaikból. Ezek a képek között is kitűnnek a sötétbőrű Szűzanyát ábrázoló kegyképek, melyek sem térségünkben, sem szélesebb körben nem számítanak akkora ritkaságnak, mint gondolnánk.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Fehértemplom a virág, a jó bor, és az izgalmas karneválok városa

  A rendezvény egybeesett a farsanggal, a helybeliek mégis szívesen tekintenek erre a dátumra, mint városuk virágkarneváli múltjának első évére. Tiszteletet érdemlő, több mint 160 éves hagyománya van tehát a karneválozásnak ebben a községben, noha sokkal inkább a XX. században vált jellemzővé. Az I. világháború előtt már egyesület szervezte az izmosodó eseményt. Az utcai mulatozással járó felvonulást 1923-tól 1940-ig rendszeresen megtartották, Kun Péter helybeli nyomdász alkalmi újságokat is nyomtatott. A várost 1932-ben idegenforgalmi településsé nyilvánították, noha akkoriban ennek nem volt túl nagy divatja. Fehértemplomot akkoriban is úgy emlegették, mint a virág, a jó bor, és az izgalmas karneválok városát.

A Dunđerski család fénykora és hanyatlása

 

Mi maradt a hatalmas vagyonból?

Felsorolni is nehéz lenne a Hercegovinából származó, egyik legmódosabb és legismertebb vajdasági szerb család, a Dunđerskiak három évszázad alatt összegyűjtött vagyonát. Nem is vállalkoznék erre a lehetetlennek tűnő feladatra, még akkor sem, ha a kommunista hatalom a II. világháborút követően egy tollvonással nem tette volna tönkre ezt a nagyratörő, a monarchiában igencsak sikeres családot. A Dunđerski-leszármazottak most ugyanúgy kérik vissza a családi vagyont, mint sok másik, és sajnos úgy tűnik ugyanolyan halvány reménnyel, mint mások.

Ahol 72 fokos víz tör föl a földből

Olyan dimbes-dombos, változatos domborzatú település a mai Pacsér, hogy nem csoda, ha a síksághoz szokott szemet egyből elragadtatja. Az egyenes utcák aztán rádöbbentenek, hogy hiába, mégis az Alföldön járunk. Félreértés ne essék: a szép Alföldön, melynek ugyanúgy megvannak az előnyei és hátrányai, mint más tájaknak.

Pacsér mégis különleges. A falu központjába érve láthatóak az építkezési törekvések: a régi megőrzése, de valamiféle egységben. A térség a régi korokban is mintha népszerű lett volna. A településtörténetben különösen megkapó az a fejezet, miszerint 1462-ben Mátyás király az akkor Csongrád vármegyéhez számított Bajmokot s ennek egész környékét, így Pacsér falut is anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta.