Lerombolt templomaink

A síksági falvak éke a templom. Sokkal inkább, mint a hegyvidékieké. Vajdaságban nagyon sok templom kétszáz év körüli – noha vannak ennél „korosabb”, és „újkeletűbb” épületek is –, mind megérdemli a figyelmünket. Valamennyi műemlékkel is felér, épp ezért meg kellene becsülnünk ezt a sajátos építési örökségünket, óvni kellene jobban, sokkal jobban, mint tesszük. Talán épp ez a megbecsülés lappang bennünk is, hisz ezen a blogon is több ízben bukkantak fel templomok, akár a most említésre kerülők is.

Ezúttal néhány tragikus végű vallási objektum emlékét idézzük fel (a teljesség igénye nélkül), noha a sort bizonyosan folytatni kell. Hogy mi okból? Hogy miért épp most? Mert inteni szeretnénk a rövid emlékezetűeket, hogy kik követtek el hasonló tetteket. Azért most, mert nem máshonnan, mint a katolikus papság soraiból került elő valaki, aki templomrombolást kezdeményez.

Képünkön a II. világháború végéig álló, majd lerombolt csúrogi templom.

Még egy elbeszéletlen történet: Csúrog



Egyetlen szélmalom maradt Csúrogon a sok közül

Mi következhetne Zsablya után, ha nem Csúrog? Az a helység, mely tragikus események színhelye volt 1942-ben, de 1944-ben, 1948-ban is. Ezt a kegyetlen tragédiát – melyet józan ésszel hét évtizeddel később sem lehet felfogni –, mintha a város központjában rendkívül elterjedt varjak egyenesen hirdetnék. Kárognak vészjóslóan, és mivel rendkívül elszaporodtak, valósággal visszhangzik tőlük a falu központja. A fák koronái lekopaszodtak, a madárürülék pedig lépten-nyomon árulkodik. Az ott lakók szerint elviselhetetlen tőlük az élet, nyáron még ablakot sem nyithatnak, de mivel a varjú védett madárfajnak számít, védekezni sem tudnak ellene, legalábbis büntetlenül.

Van egy malom, nincsen köve

Topolyai szélmalom

Van egy malom, nincsen köve, mégis lisztet jár, mégis lisztet jár... – tartja a népdal, mely hűen őrzi a gabonaőrlés szép emlékét, viszont maga a művelet, és az őrlés eszközéül szolgáló szél-, vízi-, vagy szárazmalmok eltűntek. A néhány „megmaradt kivétel” közül talán a topolyai szélmalom a legismertebb. Nagyon kevés ez az egy-kétszáz évvel ezelőttihez viszonyítva, amikor őseink helységenként akár több tíz malmot is üzemeltettek. Végérvényesen emlékeinkbe zártuk volna a régi fajta malmokat?

Nagyon úgy tűnik. Épp ezért lepett meg kellemesen, hogy Nagykikindán megmaradt egy szárazmalom, ráadásul meglehetősen jó állapotban van. Sőt, a feljegyzések szerint az Alföldön csupán két szárazmalom található, az egyik ezek közül Nagykikindán.