Kiss József neve mindenki számára ismerősként kellene, hogy hangozzon a
Vajdaságban, hiszen ő volt az, aki megálmodta sok-sok évvel ezelőtt, hogy összeköti
a Dunát és a Tiszát egy hajózható csatornával. Neki köszönhetjük, hogy ez meg
is valósult, és létrejött a Ferenc-csatorna, mely nevét I. Ferenc királyról kapta, akinek
uralkodása alatt épült, és aki maga is járt e vidéken. Kisst még életében
mellőzni kezdték, és neve lassan-lassan a feledés homályába veszett, ám mégis
van egy közeg, ahol szívesen emlékeznek rá, és méltóképpen adóznak emlékének.
Ez pedig nem más, mint az irodalom. Elég Majtényi Mihály regényeire (Élő
víz), Herceg János esszéire, vagy Bordás Győző Fűzfasípjára és Vasagyi Mária Pokolkerékjére gondolnunk –
ezekkel a gondolatokkal irányítja Gruber Enikő zentai születésű, fiatal
kutató figyelmünket a Verbász közelében eltemetett Kiss Józsefre, akiről a
Létünk folyóiratban jelent meg érdekfeszítő tanulmánya 2010-ben.
