A legnagyobb szerémségi város, Mitrovica/Sremska Mitrovica – középkori magyar nevén Szávaszentdemeter –, kétségkívül a legnagyobb múltra visszatekintő városok közé tartozik a mai Vajdaság területén, ha nem épp a legrégebbi település. Az enyhén dombos vidéken elterülő területen, a Száva mocsaras partján már állítólag 7000 évvel ezelőtt, vagyis a neolitikus kultúra terjeszkedése idején is volt élet, de a római korban érte le virágkorát, amikor Sirmium néven már az i.e. 1. században gyors fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. A város különleges stratégiai és katonai jelentőséggel, később az egész pannon térség kereskedelmi központjává vált. Itt, vagy a környéken született Traianus, Aurelianus, Maximilianus császár. Fejlődésének csúcspontját a tetrarchátus idején érte el, amikor a birodalom négy legfőbb városának egyike volt. Ekkor császári palotája, amfiteátruma, pénzverdéje, színháza, számos temploma, fürdője, palotája és pompás villája volt. A császári palota, a lóversenypálya, a kikövezett utcák, a vízvezeték és csatornahálózat, fűtésrendszere azt bizonyítja, hogy az egykori lakók bizony nem szenvedtek hiányt semmiben. Ezután jöttek a hunok, a keleti gótok, gepidák, az avarok, akikkel együtt érkeztek szlávok is. A magyar honfoglalás után a város hol Magyarországhoz, hol a Bizánci Birodalomhoz tartozott, majd a török uralom idején, amikor nemcsak a városból, hanem szinte egész Szerém vármegyéből elmenekült a magyar lakosság, újabbnál újabb hullámban húzódtak be a szerbek, akik ugyancsak a török elől menekültek. A törökök azonban jó időre itt felejtették magukat, sőt innen igazgatták egész Szerémséget.
