Szentjánoskenyérfa és miegymás a sör városában

Miről is imerik a vajdaságiak Apatint? A Jelen sörről? A Fekete Mária szobráról? A Duna szépséges kanyargásáról? Ábrahám Pálról, a zeneszerzőről? A közelben levő Junaković gyógyfürdőről? Vagy egyáltalán nem ismerik?

Ebben is, abban is van igazság, viszont tény, hogy Apatin csinos város, nyugodalmas, békés, amolyan élhető kisváros benyomását kelti.

A legutóbbi népszámláláskor alig több mint 700-an (még csak öt százalék sem) vallották magukat magyarnak ebben az egykor németek által felvirágoztatott városban. Néhány éve létesítettek egy magyar pontot a városkában, ahol egy tucatnyi gyerek tanulja-ápolja hétvégente a magyar nyelvet, kultúrát. Köszönhetően a Csíkos családnak.

 A képen a Mária Mennybemenetele templom előtti Szentháromság-szobor, a háttérben kivehető a Szent István emlékére állított mellszobor, egészen balról pedig a címben emlegetett szentjánoskenyérfa, melyet 222 éve ültettek el. Kétségkívül Vajdaság egyik ritka öreg fája.

Fekete Mária Vajdaságban

A czestochowai Fekete Madonna

Bácskában és Szerémségben a katolikus és pravoszláv templomokban több olyan kegyképet, ikont őriznek, melynek keletkezéséhez különböző legendák fűződnek. A képek mellé kifüggesztett fogadalmi ajándékok, új keletű hálatáblák arról tanúskodnak, hogy a képek tisztelői felépültek testi, lelki bajaikból. Ezek a képek között is kitűnnek a sötétbőrű Szűzanyát ábrázoló kegyképek, melyek sem térségünkben, sem szélesebb körben nem számítanak akkora ritkaságnak, mint gondolnánk.