A Dunđerski család fénykora és hanyatlása

 

Mi maradt a hatalmas vagyonból?

Felsorolni is nehéz lenne a Hercegovinából származó, egyik legmódosabb és legismertebb vajdasági szerb család, a Dunđerskiak három évszázad alatt összegyűjtött vagyonát. Nem is vállalkoznék erre a lehetetlennek tűnő feladatra, még akkor sem, ha a kommunista hatalom a II. világháborút követően egy tollvonással nem tette volna tönkre ezt a nagyratörő, a monarchiában igencsak sikeres családot. A Dunđerski-leszármazottak most ugyanúgy kérik vissza a családi vagyont, mint sok másik, és sajnos úgy tűnik ugyanolyan halvány reménnyel, mint mások.

A Duna mellett, Csében

Mein Haus ist ein Bethaus (Otthonom a templom) – hirdeti a dunacsébi/Čelarevo római-katolikus templom belső falain ékes németséggel. Ez az egyházi intézmény őrzi leginkább az egykori német ajkú többségi lakosság emlékét. Gondnoka épp nyitvatartotta az ajtaját, amikor május 1-jén arra vezetett utunk. A „nagyhangú", semmivel sem kisebb bajuszú, korosodó, sokat nélkülöző ember benyomását keltő férfi szerint ő és öt öregeasszony (szerbül: pet baba i ja) jár még a katolikus templomba. Ahhoz viszonyítva egészen jó állapotban van. Felhívta figyelmünk a bejárati ajtó feletti bekeretezett, fekete keresztre. Elmagyarázta, hogy a helybeli németek elűzése nyomán az új honfolgalók felgyújtották a fatemplomot, s abból a templomból csupán az a fakereszt (kb. 30 cm magas) maradt meg, ami ott látható. Szavahihetőségében nem voltunk meggyőződve, hisz feljegyzések maradtak arról, hogy 1907-ben leégett a templom... Feltörték a templomot nem egy ízben – tudtuk meg, s ebben nyilván nincs okunk kételkedni –, kirabolták építtetőjének sírját is, aki az alagsorban nyugszik. Felvételünkön is kivehető: a szőnyeg mentén egy részen sötétebb, pirosló márványlapok jelzik a sírlejáratot. Kívülről siralmasabb állapotban van az épület, mint belülről. Bármennyire is kevés hívő maradt, időről-időre őket is meglátogatja a szomszédos helységből a pap. A Palánkától alig 11 kilométerre keletre, a Duna partján fekvő Dunacséb azonban másról is nevezetes.

Elárvult templomaink

 

Elárvult templomainkról ad hírt a bácsföldvári Czini Tibor a templom.hu honlapon. Állapotuk napról-napra rosszabb, senki sem viseli gondjukat, és bizony szerte a tartományban elég sok van. A templomok a falvak, városok központjában épültek, annál szembeötlőbb a pusztulás nyoma. Ezek az egykor csodaszép közösségi helyek hívők és gondoskodó intézmény híján valóban pusztulásra vannak ítélve. „Ne hagyjátok a templomot…” – figyelmeztet Reményik Sándor verse, s ugyanerre int Czini Tibor összefoglalója is.
Bácsordas, Bácstóváros, Bécsújlak, Boróc, Dernye, Dunabökény, Dunacséb, Kerény, Klári, Küllőd, Módos, Nagyszered, Párdány, Paripás, Szépliget, Szivác, Torzsa, Zsablya azok a helységek, melyek templomait bemutatta a honlapon. A sor nem végleges. Mert a tátongó, lassan beszakadozó épületek nemrég még csak a német lakosság hiányára mutattak rá, mostmár a horvát, s mind inkább a magyar lakosság el-eltűnésére is.