Nem hinném, hogy Beresztóc (Banatski Brestovac), Ferenchalom (Kačarevo), Galagonyás (Glogonj), Omlód (Omoljica), Torontálalmás (Jabuka), Tárcsó (Starčevo) településnevek hallatán habozás nélkül behatárolnák Pancsovát és vonzáskörzetét. Sándoregyháza (Ivanovo), Hertelendyfalva (Vojlovica) mindenképp ismerősebben hangzik a vajdaságiaknak, mint a fentiek. Viszont, ha Pancsovát hallunk, akkor a légszennyezettség, a vegyipar, a kőolajfinomító, Nađa Higl úszó, vagy Georg Weifert (szerbül Đorđe Vajfert) iparmágnás, bankár jut eszünkbe, akinek pödört bajuszos arcképe az 1000 dinárosról köszön vissza ránk…
Egy városka ez az Alföld és a valamikori Torontál vármegye területének déli részén a Temes folyó bal partján, amely a településtől két kilométernyire torkollik a Dunába. Pancsova a szerb főváros tőszomszédságában, és árnyékában él, mégis a vajdasági közigazgatás része.
Számos kis település övezi, mintahogy a felsorolás is jelzi. Valamennyi település szerb többségű, kivéve Sándoregyházát, amely relatív magyar többségű. 1910-ben a községben a magyarok még 10,3 százalékban voltak jelen, szemben a 36,72% némettel, 31% szerbbel, 15,77% románnal. A legutóbbi népszámláláskor a magyar ajkúak összlétszáma 3,17-re csökkent, míg a németeké 0,18-ra, a románoké 3,19-re, a szerbeké ugyanakkor 76,38 százalékra nőtt. A lakosság is megkétszereződött ennyi év alatt. Magában a városban 2002-ben 4,25%-ot tett ki a magyar lakosság aránya, ezzel a legjelentősebb számú nemzeti kisebbségnek számít. Ugyanakkor 1910-ben a város 16,17%-a vallotta magát magyarnak, 41,88% szerbnek, 35,89% németnek.
