Fejértelep a homoksivatagban

Ivóvizet biztosít a szélkerék

Nem garantált a sivatagi élmény annak, aki bekanyarodik Fejértelepre (Šušara), a delibláti homokpuszta zömmel magyarok lakta, alig háromszáz fős településére. Sőt, a látvány valószínű meg is téveszti. A helybeliek tudják igazából felokosítani, nekem is ők magyarázták el, hogy nem hagyományos dombokon keresztül vezetett a faluba utunk, hanem homokdünéken, melyek felső rétegét megkötötte a növényzet. Tőlük hallottam arról is, hogy a homokos talaj kifejezetten kedvez egyes növényeknek, a szőlőt például világszerte megtámadta a filoxéra, csak itt nem, továbbá itt fejlődik csupán a keleti bazsarózsa széles e tájékon, noha legtöbben azt hiszik róla, hogy egyszerű pipacs. A homokvidéknek a közhiedelemmel ellentétben igen gazdag növény- és állatvilága van, de akkor is más itt az élet, mint Bácskában, Bánátban, magyarán: tudni kell itt élni. A természet közelsége sok mindenre megtanította az itt élőket. Ami igazán szembetűnő, és megkerülhetetetlen, az a falu bejáratánál álló szélkerék. A dél-bánáti kossava nem kíméli, de így a jó. Ennek a felújított szélkeréknek köszönhetően nyernek ivóvizet az itt élők, mintegy 160-170 méter mélységből.