Zasavica

Kedves földimtől, a virágkertészetéről széles körben ismert, temerini Törteli Lacitól hallottam nem túl rég, hogy jó kapcsolatban van a zasavicai nemzeti park vezetőségével, és tőlük szerezte be őshonos szürkemarháit. Nem vallottam be neki (bevallom hát mindenkinek), fogalmam sem volt, hol lehet az a Zasavica, ahol őshonos állatokat tartanak. Az internet segítségével persze gyorsan helyre kerültek a dolgok. Mikor rájöttem, hol is van ez a bizonyos természeti oázis, roppant sajnáltam, hogy nem néztem alaposan a környék után, amikor nem sokkal korábban épp azon a vidéken jártunk. Aztán meghirdettek egy dinoszauruszoknak szentelt kiállítást épp ebben a természetvédelmi övezetben, így adott volt az „ok", hogy újra útra keljünk Szerémség felé.

Zasavica Sremska Mitrovicától délre – a Száván átkelve, Mačvanska Mitrovicán túl – mintegy 20 kilométerre terül el. Ez a különleges, mocsaras hely ottjártunkkor hemzsegett a kisgyermekes családoktól és az osztálykiránduló gyerekcsoportoktól. Fényképezkedtek, olvasgatták a több tíz millió évvel ezelőtt élt állatokról szóló ismertetőket, bámészkodtak-nézelődtek, szamaragoltak, hajókirándultak, akinek a pénztárcája megengedte, kóstolgatta a helyszínen árusított mangalicás zsíroskenyeret, kolbászt, sült húst, biokenyeret... Merthogy itt teljeskörű mezőgazdasági termelés folyik, és mindenből kóstolót is biztosítanak, szerénynek nem nevezhető árakkal. Egyébként is a természetközeliség pozitív élménye ellenére a jó üzleti érzék sír le a helyről. (Bár ez alapvetően nem baj.) Építettek egy kilátót,

vendéglőt, szereztek egy egészen jó állapotban levő turistahajót,

a természetes körülmények között nevelt állatokat emberközelbe hozták, és... várják a kirándulókat.

Viszont akár egy egész napot is eltölthet itt a kiránduló. A Zasavica folyócskán rendszeresek a hajókirándulások (felnőtteknek 250, gyerekeknek 200 dinár), ahol Marko Cvijanović ökológus széleskörűen tájékoztat a vidék érintetlennek tűnő természetrajzáról. Nagyszámú, ritka növény- és állatvilági példányai miatt Szerbia kormánya 1997-ben a területet a természeti javak első kategóriájába sorolta be a parkot, és ezzel 670 hektárnyi területet helyezett védelem alá. A terület legnagyobb részét legelők borítják, mintegy 150 hektáron folydogál a Zasavica folyócska, és ennél valamennyivel kisebb területet erdő és nád borít. A folyó 33 kilométer hosszúságban Észak-Mačva (középkori nevén Macsó-vidék) és a Vajdaság között kanyarog, vizében ritka halfajták is találhatók, ilyen a lápi póc (szerbül: umbra krameri). A folyó mintegy 2,5 méter mély, alatta viszont hat-hét méter vastagságú iszap húzódik meg.

A rezervátumban mintegy 200 növényfajta, 120 madár-, 20 halfajta és ugyanennyi kétéltű és csúszómászó található. A botanikusok büszkén emlegették a mocsári csalánt, bár a fehér és sárga tavirózsa arat leginkább a kirándulók körében.

Kétségkívül a hód újratelepítésére a legbüszkébbek Zasavicán. Cvijanović szerint 2004-ben 36 hódot szereztek be, akiket csipezéssel követhetnek nyomon. A rezervátum három részében szaporodtak el, védettségüknek köszönhetően számuk ma már 70-100-ra tehető. Olyannyira szabadok, hogy a két évvel ezelőtt létesített, korszerűen felszerelt kempingbe is időnként el-ellátogatnak.
Talán nem árt tudni, hogy Zasavicán egész éven át szabad horgászni, és időnként nyúlra, vadkacsára vadászni. Azt viszont egyenesen jó tudni – s ez már okulás a mi hibánkból –, hogyha Mitrovicára vezet utunk, akkor a közelében van egy nemzeti park is, amit érdemes megnézni. Ez a Zasavica.