Bácska déli részének egyik természeti paradicsoma, közkedvelt kirándulóhelye a Bácsföldvártól keletre 6, Törökbecsétől pedig délnyugatra kb. 5 km-re eső Gyöngysziget.
A Tisza szabályozásakor, a XIX. század közepén keletkezett, és valójában hiába keressük a szigetet, az nincs. Gyöngyszigetnek a Holt-Tisza ágát nevezik, ami pontosan úgy hömpölyög a bácskai síkságon át, mint egy lassú folyó. Két oldalán nádas, gazdag madár-, és állatvilág.
Hajdan mintagazdaságáról volt nevezetes, meg krokán (crocant) boráról. Most víkendtelepülés, horgászparadicsom. Vannak, akik egész évben ott élnek, a környékbeliek (Temerin, Újvidék, Csúrog...) túlnyomó többsége mégis inkább tavasztól őszig látogatja. Kiváló gyümölcs-, és szőlőtermő vidék, ám egykori hírneve alaposan megcsappant.
A törökbecsei rétben 1854-ben megkezdődtek az átmetszési munkálatok, melyek 1895-ig tartottak, ekkor a Borjastanyánál átvágták a csúrogi rét fölötti részt. Ezzel az átvágással a Tisza folyó hossza 23,5 km-rel megrövidült. Ugyanakkor elzárták a Tisza nagy kanyarulatát Törökbecse alatt és a Borjastanyánál a valamikori Tisza nagy kanyarulatát, így jött létre: a Gyöngysziget.
Az újonnan kialakított környezet a század végére vált híressé, elsősorban Rohonczy Gedeonnak köszönhetően, aki kertészetet létesített, hatalmas ménese, istállója volt, majd kastélyt is építettett. Törökbecsei földbirtokos volt, híres kicsapongásairól, de jó boráról is, akinek 1890 után sikerült a gyöngyszigeti földbirtokán meghonosítania egy addig errefelé ismeretlen szőlőfajtát, az Algériából származó Crocant, melyből az azonos nevű muskotályt kifejlesztette. Ezt a bort szokás a Gyöngysziget gyöngyének is nevezni. Rohonczy sok pénzt keresett a borral, Bécs, Párizs, Berlin, Prága, London sőt Norvégia arisztokráciája is megkóstolhatta a nedüt, sőt jóval később felkerült Josip Broz Tito asztalára is. A nagybecskereki Torontál írása szerint 1890-ben egy bécsi termékkiállításon Rohonczy zöldségféléi és dinnyéi fölényes sikert arattak, nemcsak minőségük, hanem megjelenítésük miatt is, ugyanis a vesszőkosarakban rendkívül jól mutattak. Ez lehetett a sziget fénykora, mondják a helybeliek. S ezt könnyen elhisszük, különösen a mai állapot láttán. A Rohonczy-kastély még áll, de nagyon megért a renoválásra. A leszármazottak szeretnének hozzájutni örökségükhöz, ki tudja milyen sikerrel járnak, és főleg mikor. Rohonczy dédunokája mindenesetre bérbe vette a gyöngyszigeti földek egy részét, közel 400 hold földet műveltet szakemberek irányításával, és a kastélyt is állítólag megkísérli újraéleszteni. Most valóban nehéz elhinni, hogy a II. világháború után általános iskola működött a Gyöngyszigeten, sőt orvosa, borbélya volt, és bevásárolni sem kellett menni valamely közeli településre.
A Tisza szabályozásakor, a XIX. század közepén keletkezett, és valójában hiába keressük a szigetet, az nincs. Gyöngyszigetnek a Holt-Tisza ágát nevezik, ami pontosan úgy hömpölyög a bácskai síkságon át, mint egy lassú folyó. Két oldalán nádas, gazdag madár-, és állatvilág.
Hajdan mintagazdaságáról volt nevezetes, meg krokán (crocant) boráról. Most víkendtelepülés, horgászparadicsom. Vannak, akik egész évben ott élnek, a környékbeliek (Temerin, Újvidék, Csúrog...) túlnyomó többsége mégis inkább tavasztól őszig látogatja. Kiváló gyümölcs-, és szőlőtermő vidék, ám egykori hírneve alaposan megcsappant.
Mint tudjuk, a Tisza szabályozásának egyik elindítója Vásárhelyi Pál mérnök volt, aki a Tisza szabályozásának terveit részletesen kidolgozta. Kevésbé ismert, hogy a Tisza folyó alsó szakaszának legnagyobb kanyarulata épp Csúrog, Földvár és Törökbecse között volt. 1858-ig a Tiszakanyar hajózható volt, Csúrog ekkoriban jelentős folyami kikötővé vált. 1854-ben elkezdődtek a földmunkák, amelyekben kocsikkal, kordékkal, talicskákkal több ezer kubikus vett részt az ország minden tájáról. Elrekesztették a Tisza folyását és új csatornába, mederbe terelték a vizét. A hatalmas munka befejeztével rövidebb lett a hajóút és kialakult a Gyöngysziget. A Tisza vize többé nem folyt a Tisza-kanyarban, az a szakasz állóvíz, halastó lett, ezzel az itt levő helységek elvesztették a hajóközlekedés áldásait.
A szabályozással elzárt Tisza mederrésze tehát állóvíz lett. Hivatalosan Holt-Tiszának nevezték, míg népiesen csak döglött Tiszának hívták, mind Földváron, mind Csúrogon, egészen a mai napig. Állítólag igen lassan haladt természetes feltöltődése, mert elvágták a Ferencz-csatornától is, így elsősorban légköri csapadékból töltődött fel. Partjain mintegy 2000 hektár kiváló termőföld található.
Az újonnan kialakított környezet a század végére vált híressé, elsősorban Rohonczy Gedeonnak köszönhetően, aki kertészetet létesített, hatalmas ménese, istállója volt, majd kastélyt is építettett. Törökbecsei földbirtokos volt, híres kicsapongásairól, de jó boráról is, akinek 1890 után sikerült a gyöngyszigeti földbirtokán meghonosítania egy addig errefelé ismeretlen szőlőfajtát, az Algériából származó Crocant, melyből az azonos nevű muskotályt kifejlesztette. Ezt a bort szokás a Gyöngysziget gyöngyének is nevezni. Rohonczy sok pénzt keresett a borral, Bécs, Párizs, Berlin, Prága, London sőt Norvégia arisztokráciája is megkóstolhatta a nedüt, sőt jóval később felkerült Josip Broz Tito asztalára is. A nagybecskereki Torontál írása szerint 1890-ben egy bécsi termékkiállításon Rohonczy zöldségféléi és dinnyéi fölényes sikert arattak, nemcsak minőségük, hanem megjelenítésük miatt is, ugyanis a vesszőkosarakban rendkívül jól mutattak. Ez lehetett a sziget fénykora, mondják a helybeliek. S ezt könnyen elhisszük, különösen a mai állapot láttán. A Rohonczy-kastély még áll, de nagyon megért a renoválásra. A leszármazottak szeretnének hozzájutni örökségükhöz, ki tudja milyen sikerrel járnak, és főleg mikor. Rohonczy dédunokája mindenesetre bérbe vette a gyöngyszigeti földek egy részét, közel 400 hold földet műveltet szakemberek irányításával, és a kastélyt is állítólag megkísérli újraéleszteni. Most valóban nehéz elhinni, hogy a II. világháború után általános iskola működött a Gyöngyszigeten, sőt orvosa, borbélya volt, és bevásárolni sem kellett menni valamely közeli településre.
A Rohonczy-kastély fénykorában |
Szőlőprés |
Gyümölcsfa-ültetvény a Holt-Tisza bal partján |
A Holt-Tisza állóvíz lett, 23 km hosszú, átlagos szélessége 80 méter, mélysége 4-5 méter. Vize általában tiszta, többféle halnak ad otthont, bár az utóbbi években a törpeharcsa igencsak megtizedelte a halfajta-palettát. Minden, ami ezen a szigeten terem, továbbra is kitűnő minőségű: a szőlő, a gyümölcs, a dinnye, a gabonaféle, ipari növények, csakúgy a konyhakerti vetemények. És honnan a név? A Gyöngysziget? A legenda szerint hajdanán akkora tökök termettek a Holt-Tisza mentén, de legalábbis ezen a környéken, hogy a holdfényben gyöngynek nézte őket az ember. Sok-sok gyöngynek. Szimpatikus, igaz?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése