Titel

Lassú, kanyargó folyásában végtelen területeket tart állandó mocsár alatt, mivel partjai csaknem mindenütt alacsonyabbak, mintsem a magas vízállást rakoncáik közé zárhatnák. Mikor nagyon megárad, messze elönti az alföldi síkságot. Rombol; de termékenyít – írta a nagy útleíró, Jókai Mór a XIX. században a Tiszáról.

Azóta a Tisza nagyon megváltozott, de hosszú útján továbbra is szinte átíveli a Kárpátokat. Egyik izgalmas szakasza a délvidéki lösz-hátság, vagyis a Titeli-fennsík, ahol az egyetlen vajdasági mellékfolyója, a Bega (újabban Béga) belefolyik, és innen nem messze a nagy, „szőke" folyam a Dunába ömlik. Nemcsak a részrehajló helybeliek állítják, hogy itt különösen szép a folyó, ezt jómagam is tanúsíthatom. Ezenfelül a táj is elragadó, talán azért, mert nem síksági jellegű: a löszhegy mint egy sziget kiemelkedik 110-130 m-es magasságával (94 km²-nyi alapterületen) a végtelennek tűnő Alföldből, s különlegessé teszi a folyó itteni partszakaszát is.

A Tisza az 1846-ban megindított és lényegében a XX. század elején befejezett szabályozási munkák eredményeként nyerte el mai útvonalát. A javarészt kézierővel elvégzett, hatalmas munka célja az Alföld mentesítése volt az árvizektől, valamint jó lefolyási és hajózási viszonyok megteremtése az elfajult kanyarulatok átvágásával. Az eredményt ismerjük: Tiszaújlak és Titel közötti síkvidéki szakaszon 28 ezer km-t mentesítettek az árvizektől. Az eredetileg 1214 km hosszú síkvidéki folyószakasz 756 km-re rövidült, sőt torkolata is jóval délebbre volt a jelenleginél.

A Tisza titeli partszakasza. A túloldalon a Béga-torkolat

Én hivatásomnak köszönhetően jutottam el ebbe a Dél-Bácska legdélkeletebbre eső városkájaba, méghozzá nem is túl régen, kb. 5-6 évvel ezelőtt. A dél-bácskai szórványmagyarságot látogatta meg egy székesfehérvári csoport, őket kísértem újságíróként. A Tündéresnél (Vilovo) már felsejlő titeli dombok így számomra is csaknem annyira érdekesek voltak, mint az anyaországiaknak. A vendéglátók Szabó Éva vezetésével végigvittek bennünket a helység hosszú főutcáján, majd a Tiszán töltöttük a nap java részét. Talán ezért forrt össze tudatomban Titel és a Tisza.
Ugyanakkor házigazdánk, Éva családi történetében is nagy szerepe van a Tiszának. Becsei származású lévén, nagyszüleitől tudja, hogy a XX. század első évtizedeiben (is) a becseiek, törökbecseiek nagy számban érkeztek a Tiszán Titel környékére munkát keresni. Végül sokan nemcsak megélhetést, hanem élettársat is találtak maguknak.
Mintha Titel akkor jelentősebb urbánus központ lett volna, mint napjainkban. Arról nem is szólva, hogy a jelekből ítélve ez az 5-6000 fős városka 800-1000-1100 évvel kifejezetten fontos szerepet töltött be a szélesebb értelemben vett tájegység életének alakulásában.

Feljegyzések szerint a korai időkben megfordultak Bácska területén a kelták, a jazigok, az avarok, a frankok. A bolgárok utolsó uralkodójának, Zalánnak a székhelye – a legenda szerint – a Tisza és a Duna torkolatánál, Titelnél állt. Zalán országát Árpád vezér foglalta el a magyar nép Kárpát-medencei honfoglalásakor.

Múlt és jelen a város feletti dombtetőn

Első írásos említése 1077-ből való Tytul néven. Később 1138-ban említik megint, mikor II. Béla király udvari káplánjaként egy Lőrincet említenek Titelről. Tehát egy titeli kanonok volt királyi udvari káplán, mert egyes adatok szerint 1056-ban itt Szent Ágoston rendű szerzetes prépostság volt, melynek alapítását mások 1156-ra teszik, mivel ebben az évben Péter titeli prépostról is szó van.

Az alapítás évéről semmi biztos adatunk nincsen, de X. Leó pápa Szent László királyt említi a káptalan alapítójának és így ez legalább a XI. század végén keletkezhetett. A káptalan vezetőjéé, a préposté volt a titeli rév is, a melyet a nép Túróczi szerint Tüdőrévnek nevezett el. A várostól lejjebb dunai rév volt, mely a szembelévő Zalánkeménre vezetett. Ez a hely tehát már a legrégibb időkben is átkelési hely lehetett. IV. Béla király a tatárjárás után országszerte várakat és erődítményeket építtetett, valószínű, hogy 1247 után a titeli káptalan is fallal vette körül a templomot és káptalani épületeket. Jóval később Bácska a karlócai békével szabadult fel 1699-ben a török uralom alól, ezután szervezte meg a bécsi udvar a Duna és a Tisza folyása mentén a határőrvidék itteni szakaszát, és állította fel a titeli Sajkás kerületet. Az osztrák-magyar kiegyezés után, 1873-ban a bécsi udvar megszüntette a határőrvidéket. A magyarok folyamatosan költöztek a vidékre, ám 1944 őszén a bevonuló partizán csapatok a helyi szerbek segítségével a magyar lakosságon elkövetett vérengzése nyomán (Mozsorról pl. teljesen elűzték a magyar nemzetiségűeket), lélekszámuk alaposan lecsökkent, és a fogyatkozás a mai napig tart. Az utóbbi években a szórványvidék felkarolására tett főleg civilszervezeti igyekezet azonban reménykeltő eredményekkel jár, egyre több fiatal kapcsolódik be anyanyelvápolás, művelődési egyesületi tevékenység által a nemzeti vérkeringésbe.

A népszámlási adatok szerint 2002-ben 5894 lakosából 4180 szerb, 582 magyar, 250 jugoszláv, 115 horvát, 103 szlovák, míg 1900-ban 4711 lakosa közül 2360 szerb, 1230 német, 990 magyar... Ha nem túl népes is, Titel mégis a Sajkás-vidék legnagyobb települése, Sajkáslak (Lok), Sajkásszentiván (Šajkaš), Sajkásgyöngyén (Đurđevo), Tündéres (Vilovo), Mozsor (Mošorin) veszik körül, egykori járási székhelye.