A legnagyobb szerémségi város, Mitrovica/Sremska Mitrovica – középkori magyar nevén Szávaszentdemeter –, kétségkívül a legnagyobb múltra visszatekintő városok közé tartozik a mai Vajdaság területén, ha nem épp a legrégebbi település. Az enyhén dombos vidéken elterülő területen, a Száva mocsaras partján már állítólag 7000 évvel ezelőtt, vagyis a neolitikus kultúra terjeszkedése idején is volt élet, de a római korban érte le virágkorát, amikor Sirmium néven már az i.e. 1. században gyors fejlődéséről tesz tanúbizonyságot. A város különleges stratégiai és katonai jelentőséggel, később az egész pannon térség kereskedelmi központjává vált. Itt, vagy a környéken született Traianus, Aurelianus, Maximilianus császár. Fejlődésének csúcspontját a tetrarchátus idején érte el, amikor a birodalom négy legfőbb városának egyike volt. Ekkor császári palotája, amfiteátruma, pénzverdéje, színháza, számos temploma, fürdője, palotája és pompás villája volt. A császári palota, a lóversenypálya, a kikövezett utcák, a vízvezeték és csatornahálózat, fűtésrendszere azt bizonyítja, hogy az egykori lakók bizony nem szenvedtek hiányt semmiben. Ezután jöttek a hunok, a keleti gótok, gepidák, az avarok, akikkel együtt érkeztek szlávok is. A magyar honfoglalás után a város hol Magyarországhoz, hol a Bizánci Birodalomhoz tartozott, majd a török uralom idején, amikor nemcsak a városból, hanem szinte egész Szerém vármegyéből elmenekült a magyar lakosság, újabbnál újabb hullámban húzódtak be a szerbek, akik ugyancsak a török elől menekültek. A törökök azonban jó időre itt felejtették magukat, sőt innen igazgatták egész Szerémséget.
Mitrovica a pozsareváci békével szabadult meg a török igától, és a Habsburg Birodalom része lett, és az is maradt a trianoni békeszerződésig. Most csaknem 40 000 fős város, minden tekintetben messze régi virágkorától.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy a többi vajdasági városhoz viszonyítva szegény lenne. Sőt. A város gazdag kulturális élete, a szolídan fenntartott műemlékek sokasága, a fokozódó idegenforgalmi érdeklődés, a kifejezetten takaros kisváros életképes iparát és biztos jövőjét jelzi.
A 80 százalékban szerbek lakta városban 2002-ben 524-n vallották magukat magyarnak, azaz a lakosság 1,34 százaléka. Mitrovicai Szerémség Magyar Művelődési Egyesületbe tömörültek, és ha ritkán is, de hallatják hangjukat. A városba érkező idegen persze mit sem érez az egykori magyar múltból, vagy jelenből, ezzel szemben a római kori emlékekbe szó szerint lépten-nyomon belebotlik. 
A város hangulatos, építészete sok esetben a németek egykori jelenlétét tükrözi, de magán hordozza a jellegzetes szerémségi építkezési stílust is. A város szívében gondozott parkból kiindulva megcsodálhatjuk a Szerémségi Múzeumot
, az immár fedett egykori római Császári Palotát,
más irányba indulva a Búza-téren az egykori római kori városközpont maradványait, a Szent Demeter templomot, a Szent István-kápolnát, vagy a város jelképeként gyakran szereplő könyvtár épületét az 1813-ban épült katolikus templomot, melynek közelében még mindig áll a Szentháromság szobor,
mely annyi településsel szemben itt túlélta a II. világháború utáni hatalomváltást. Kész csoda, de egyben nagy kár, hogy a város gazdag kínálata nem vonz több turistát, kirándulót.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése