Kurgánok nyomában – Tiszaszentmiklóson

Már csak pár óra maradt a 2017. évből, melynek egyik hozadéka számomra Tiszaszentmiklós/Ostojićevo. Sokszor hallottam a számtalan rendezvénynek otthont adó településről, de útvonalaimon kívül rekedt.
Ez a falucska – lakosainak száma alig haladja meg a 2000-t –, csupán a Tisza közelében fekszik, és mégis nevében hordja a legmagyarabb folyó nevét. A falu határát nyugaton ugyan a Tisza határolja, de aki egy ilyen nevű faluba érkezik, az arra számít, hogy legalább látja is a folyót. De, nem. Ha Zenta-Csóka felől érkezünk, vagy Mohol-Ada-Padé felől, a folyó nem mutatkozik. A helységtől keletre és délre azonban tavak húzódnak, így a helybeliek mégis vízhez szokottak.

Egykor Temerinben...

Kubikosok, násznépek, német ajkúak, asszonyi munkák, állattenyésztők, és a többiek. Fotók, melyek a régmúlt időket örökítették meg, és panók, melyek oly sokat elárulnak azokról, akik rajtuk szerepelnek. Csak jól meg kell nézni ezeket a felvéteteket!
A temerini Tájház udvari műtermében kiállított panókat sokan megcsodálták az idei Illés-napi, falunapi ünnepségek során.

Az oromhegyesi Zitzer Szellemi Köztársaság negyed évszázada

Idén huszonötödik alkalommal emlékeztek meg Oromhegyesen a messzeföldön híres tartalékoslázadásról és a Zitzer Szellemi Köztársaság megalapításáról.
A falu asszonyainak szervezésében1992. május 10-én kezdetét vette a vajdasági magyarság egyik legjelentősebb háborúellenes megmozdulása, amely külföldön is ismertté vált. Az elégedetlenség, a tehetetlenség és a megalázottság hullámai azért csaptak ilyen magasra, mert a hónap elején 220 tartalékos kapott behívó parancsot, vagyis a kis közösség minden második hadköteles férfiját arra akarták kényszeríteni, hogy részt vegyen abban az értelmetlen háborúban, amely ellen akkor már sokan felemelték a hangjukat. A mozgalomhoz az oromhegyesiek sajátos módon csatlakoztak: az egészségházban dolgozó hölgyek kezdeményesére tiltakozó nagygyűlést hirdettek – lebonyolítására Balla Lajos Laci helybeli politikust kérték fel –, majd az érintett férfiak beköltöztek a Zitzer vendéglőbe, ami tulajdonképpen a kőolajipari vállalat egykori barakképülete volt. Maguk sem sejtették, meddig maradnak.

Vajdaság csúcsán

Ritkán jutunk el a történelmi Torontál és Temes vármegyék déli végeibe, ám ha mégis, akkor döbbenünk rá – mint annyi más helyen korábban –, hogy nincsenek égretörő hegygerincek, monumentális sziklaóriások, csak magával ragadó szépség. Ezúttal kivételesen mégis a hegycsúcsra törtünk, és sikerült is meghódítani Vajdaság legmagasabb pontját, a 641 méter magas Kudrici-tetőt, szerb nevén: Gudurički vrh.

Kétszáz éves falu: 1817-2017

Nagyon keveset tudok Ürményházáról, de újságíróként jártom ott egyszer, kétszer. Június első szombatján Versecen járva, hazafelé tartva, nem tehettem meg, hogy ne kanyarodjak be a kivételes embereket adó településre. Örömömre szolgált, hogy szépen felújították az iskolát és a templomot. Azt a két intézményt, melyeket, ugye, nem szabad hagyni, Reményik Sándor hátborzongató versének üzenete szerint sem. De, vannak-e diákok, hívők? A falu oly néptelen, oly üres. Pedig idén kétszáz éves.

Szentjánoskenyérfa és miegymás a sör városában

Miről is imerik a vajdaságiak Apatint? A Jelen sörről? A Fekete Mária szobráról? A Duna szépséges kanyargásáról? Ábrahám Pálról, a zeneszerzőről? A közelben levő Junaković gyógyfürdőről? Vagy egyáltalán nem ismerik?

Ebben is, abban is van igazság, viszont tény, hogy Apatin csinos város, nyugodalmas, békés, amolyan élhető kisváros benyomását kelti.

A legutóbbi népszámláláskor alig több mint 700-an (még csak öt százalék sem) vallották magukat magyarnak ebben az egykor németek által felvirágoztatott városban. Néhány éve létesítettek egy magyar pontot a városkában, ahol egy tucatnyi gyerek tanulja-ápolja hétvégente a magyar nyelvet, kultúrát. Köszönhetően a Csíkos családnak.

 A képen a Mária Mennybemenetele templom előtti Szentháromság-szobor, a háttérben kivehető a Szent István emlékére állított mellszobor, egészen balról pedig a címben emlegetett szentjánoskenyérfa, melyet 222 éve ültettek el. Kétségkívül Vajdaság egyik ritka öreg fája.

Ez a falu már az enyészeté?

Hihetetlen ellentétekbe ütköztünk a minap Doroszlón. Hódság felől érkezve kellemes meglepetést okozott a Szentkút körüli építkezés, az újrameszelt, szinte ragyogó épületegyüttes. Talán mégsem kell ezen csodálkozni, hiszen a doroszlói kegyhely Bácska leglátogatottabb búcsújáróhelye.
Szeptember 8-a, Kisboldogasszony napja ha hétköznapra esik, akkor akár 5000 ember keresi fel, ha viszont hétvégére esik a búcsú napja, akkor akár 15-20 ezren is megfordulnak. Szinte hihetetlen, de több vajdasági településről még most is gyalog indulnak a hívők Doroszlóra. Erről már írtunk ugyanitt, 2012-ben. Az emlegetett ellentét ezután következett. Akkor, amikor bekanyarodtunk a faluba.

Újvidék az egykori fényképészek szemével

Nem vitás, a fényképezés a polgárság találmánya, a fotográfusság pedig polgári foglalkozás. Ráadásul izgalmas, a kreativitásnak is tág teret adó munka kezdetektől fogva. A több száz éves múltra visszatekintő tevékenység a XIX. század második felében terjedt el – a polgárság növekvő igényeit kielégítendő –, s ebben Vajdaság sem maradt el. Természetesen a városi környezet – közöttük Újvidék –, volt a legalkalmasabb a fényképészet elterjedésének, ahol gazdag hagyaték maradt az egykori mesterek után. Ennek a hagyatéknak egy töredékét mutatta meg az Újvidéki Városi Múzeum vasárnap, február 12-én záruló kiállítása, mely az 1854-1914 közötti időszakot felölelően válogatott Újvidék fényképészeti műhelyeinek fennmaradt fényképei közül.

Alibunártól Karkaturig (településnevek humoros oldala 2.)

 

Mielőtt valaki megsértődne, abbahagytuk a mosolyfakasztó Kárpát-medencei helységnevek begyűjtését, és hazai vizekre eveztünk.

Arra jöttünk rá, hogy Vajdaságban nemigen találkozunk hasonló, humoros hangulatú helységnevekkel. Létezik? Vagy csak nem vesszük észre?

Például Alibunár neve a világ legtermészetesebbjeként hat azoknak, akik naponta hallják, és eszükbe sem jut, hogy eredetileg valóban Ali kútját jelölte. Az Aliból és a bunarból tevődött össze, és természetesen török eredetű. Tudná Ali, az a bizonyos, hogy nevében még mindig él, a mai Bánát déli részén!

Mosolyt fakasztó településnevek nyomában

Nevünk szinte velünk születik, nem is foglalkozunk vele. A települések elnevezése körül még ritkábban kíváncsiskodunk, legfeljebb egy-egy szemetszúró elnevezés csal mosolyt a szájunkra.
Ezek a rendkívüli helységnevek természetesen az esetek többségében eredetileg nem azt jelentették, mint ami ma eszünkbe jut róluk. Azonban akármi is volt az elnevezések eredete, az tény, hogy a magyar nyelvterületen rengeteg ilyen megmosolyogtató falu- és városnév van. Hogy keletkezhetett: Diósförgepatony, Görcsönydoboka, Karakószörcsök, Markotabödöge, Ököritófülpös, Pókaszepetk, Röjtökmuzsaj, Vindornyalak…