Ez a falucska – lakosainak száma alig haladja meg a 2000-t –, csupán a Tisza közelében fekszik, és mégis nevében hordja a legmagyarabb folyó nevét. A falu határát nyugaton ugyan a Tisza határolja, de aki egy ilyen nevű faluba érkezik, az arra számít, hogy legalább látja is a folyót. De, nem. Ha Zenta-Csóka felől érkezünk, vagy Mohol-Ada-Padé felől, a folyó nem mutatkozik. A helységtől keletre és délre azonban tavak húzódnak, így a helybeliek mégis vízhez szokottak.
A település kb. 26 százaléka magyar ajkú, valamivel több mint 50 százaléka szerb. Már ebből is látszik, hogy sok nemzet lakja. Közülük legkülönlegesebbek a lengyelek. Ez valóban különleges, hisz a legutóbbi, 2011-es népszámlálási adatok tanúsága szerint épp senki sem vallotta magát lengyelnek, viszont számontartják, hogy a nagy betelepítések idején lengyel idénymunkások érkeztek minden tavasszal a településre.
 |
| Gondozott épületeket is látni Tiszaszentmiklóson, meglehetősen kevés az elhanyagolt, vagy elhagyott ház |
A telet otthon töltötték, és csak februárban indultak útnak. Márciusban érkeztek meg, hozzátartozóikat pedig csak ősszel látták újra. Hazájukban akkoriban nagy szegénység uralkodott, itt pedig akadt munka. Elsőként a tanító, Pavel Bujak vett egy házat Tiszaszentmiklóson, valamikor 1838-39-ben. Látva a tanító példáját, egyre több férfi döntött úgy, hogy házat vesz, és a következő évben már szeretteivel együtt jött vissza. Ennek eredményeképp lassacskán kétszáz ingatlan került a lengyelek tulajdonába a faluban. Máig kevesen maradtak, elvegyültek, de az iskola Antonije Cicmil igazgatóval felkarolta ügyüket, kapcsolatot ápolnak a wislaiakkal, és Lengyelország belgrádi nagykövetségével is. Az iskolában lengyel anyanyelvápoló órákat tartanak, ahol bármilyen ajkú diák részt vehet, és részt is vesz. A lengyelek evangélikusok, és kisebb templomuk is van az iskola közelében.
 |
| A római katolikus templom kissé művészi beállításban |
 |
| Háttérben a görögkeleti templom, előtérben a falu főutcája |
A falu korát mégsem a templomokkal kell mérni, mert azoknál jóval öregebb. Ezen a vidéken valóban sok falu eltűnt a történelem útvesztőiben, de a meglehetősen magasan fekvő (88 méteres tengerszint feletti magasság) Tiszaszentmiklós nem. Nevét már 1280-ban említették az oklevelek. A középkorban neve Rasán-Szent-Miklós volt. A település a Csanád nemzetség tagjainak ősi birtoka volt. 1280-ban a kunok kifosztották és felégették. Később, pl. 1779-ben Kis-Szent-Miklós néven Torontál vármegyéhez tartozott... Izgalmas története az interneten megtalálható.
 |
| Az iskola bejárata |
Ezek a dolgok ragadtak meg leginkább a helységből, amikor decemberben egy rendezvényünknek, valamint a helybelieknek és iskolájuknak köszönhetően ott jártam. A Jó Pajtás gyermeklap szerkesztőjeként ugyanis tartományi szintű sakkversenyt szervezünk évente más-más helyszínen. Idén a tiszaszentmiklósi dr. Tihomir Ostojić iskola adott nekünk otthont, igazi bánáti vendégszeretettel. Meglepetésünkre ugyanaznap nemzetközi galambkiállítás kezdődött a meglehetősen kis településen, ami megmagyarázta a szokatlanul nagy forgalmat a falu lélekszámához viszonyítva.
Kevés adat található ugyanakkor a falu határában található kurgánról, a sztyeppei népek jellegzetes temetkezési helyéről. A Tisza mentén sok helyen megtalálható sírhalom itt is feltáratlan, egyszerű szántóként használják. Noha a Tisza vízszintjéhez mérten alig 3, 4 méterre magasodik ki, messziről is jól kivehető. Állítólag volt még a közelben, egyet például a vasútvonal kiépítése miatt túrtak szét.
 |
| A dombocska valakinek a sírját rejti |
A falu mai szerb nevét az SZHSZ Királyság idején, Tihomir Ostojić íróról, a falu szülöttjéről kapta.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése