Ez a falu már az enyészeté?

Hihetetlen ellentétekbe ütköztünk a minap Doroszlón. Hódság felől érkezve kellemes meglepetést okozott a Szentkút körüli építkezés, az újrameszelt, szinte ragyogó épületegyüttes. Talán mégsem kell ezen csodálkozni, hiszen a doroszlói kegyhely Bácska leglátogatottabb búcsújáróhelye.
Szeptember 8-a, Kisboldogasszony napja ha hétköznapra esik, akkor akár 5000 ember keresi fel, ha viszont hétvégére esik a búcsú napja, akkor akár 15-20 ezren is megfordulnak. Szinte hihetetlen, de több vajdasági településről még most is gyalog indulnak a hívők Doroszlóra. Erről már írtunk ugyanitt, 2012-ben. Az emlegetett ellentét ezután következett. Akkor, amikor bekanyarodtunk a faluba.
Akkor, tehát öt évvel ezelőtt, közel sem volt olyan kézenfekvő a fogyatkozás, a pusztulás, mint most. Pedig akkor is emlegettük, hogy a falut és az iskolát egyaránt a kilencvenes évek eleje „tizedelte" meg. Eddig az időszakig 18-20 fős osztályok voltak a faluban, majd a 2000/2001-es tanévben az iskolában 181 tanulóra maradtak, a 2010/11-es tanévben 141 tanulóval dolgoztak alsó és felső tagozaton, egy-egy párhuzamos magyar és szerb nyelvű osztályban. Arra már gondolni sem mernek sokan, hogy csaknem ötven évvel ezelőtt ugyanennek az iskolának több mint 500 diákja volt, az osztályok pedig 30 fősek.

 

 

Most négy nyolcadikos búcsúzik az iskolától, vannak hetedikesek, hatodikosok is, de őszre már csak egy tanuló ül be az ötödik osztályba, minthogy most egy negyedikes van. Részére bizonyosan nem nyitnak osztályt. Tehát, amíg újra nem lesz legalább 5-6 gyerek egy osztályban, addig magyar nyelvű tagozat sem lesz. A szerb tagozaton jóval többen vannak, de azért, mert hatalmas a roma betelepülés. Ők adják a szerb nyevű tagozatokon a tanulók mintegy 90 százalékát. Doroszlón kedvezőbb a szociális ellátmány, mint mondjuk a közeli Gomboson, így pár ezer euróért (nem ritkán 2000-ért) házhoz jutva, odaköltöznek. Meglehetősen rövid idő alatt sokan telepedtek le Doroszlón. Szinte egyidejűleg a lopások is megszaporodtak, az elhagyatott házak különösen könnyű prédának számítanak. S ha egyszer a tetőt is megkezdik, ott néhány éven belül már csak kupacnyi föld marad az egykor gyerekektől hangos, virágzó parasztházakból.

Ezt a helybeliek mondják. Aki viszont végigutazik a falun, láthatja: ez a falu már az enyészeté. Szomorú. A Szentkút azonban áll, sőt szépül.

Talán nincs minden veszve.