Idén huszonötödik alkalommal emlékeztek meg Oromhegyesen a messzeföldön híres tartalékoslázadásról és a Zitzer Szellemi Köztársaság megalapításáról.
A falu asszonyainak szervezésében1992. május 10-én kezdetét vette a vajdasági magyarság egyik legjelentősebb háborúellenes megmozdulása, amely külföldön is ismertté vált. Az elégedetlenség, a tehetetlenség és a megalázottság hullámai azért csaptak ilyen magasra, mert a hónap elején 220 tartalékos kapott behívó parancsot, vagyis a kis közösség minden második hadköteles férfiját arra akarták kényszeríteni, hogy részt vegyen abban az értelmetlen háborúban, amely ellen akkor már sokan felemelték a hangjukat. A mozgalomhoz az oromhegyesiek sajátos módon csatlakoztak: az egészségházban dolgozó hölgyek kezdeményesére tiltakozó nagygyűlést hirdettek – lebonyolítására
Balla Lajos Laci helybeli politikust kérték fel –, majd az érintett férfiak beköltöztek a
Zitzer vendéglőbe, ami tulajdonképpen a kőolajipari vállalat egykori barakképülete volt. Maguk sem sejtették, meddig maradnak.
Kilencvenhat nap lett belőle, számos ismert, és a mai napig névtelen segítőnek köszönhetően, hatalmas médiavisszhangtól övezve. Válságtörzset alapítottak, meghozták a házirendet, az asszonyok főztek, esténként hazai és magyarországi művészek látogatták őket, de történtek olyan, félelemre okot adó események is, mint a több mint kilencven páncélos felsorakozása a falu közelében. A pár napig tartó erőfitogtatás nemcsak megfélemlítésül szolgált, hanem arra is utalhatott, hogy a hatalom fegyveres felkelésről tart...
|
A háború ellen tiltakozók a Zitzer vendéglőben maradtak 96 napig. A falán álló tábla azonban nem ennek emlékét őrzi, hanem a magyar mellett szerbül és angolul hirdeti: Oromhegyes legszebb utcája 2010. Őszintén szólva, csalódást okozott |
|
Ím, ez a legszebb utca |
Hál' Istennek, elmúltak ezek az embert próbáló idők. Ám, ha tiltakozás nincs is, ma is ember legyen a talpán, aki ezen a vidéken megmarad nyelvében, kultúrájában, emberségében, nem kevésbé anyagi jólétben. A több mint 90 százalékban magyar közösségben talán nem túl nehéz magyarnak megmaradni, annál nehezebb ebből a környezetből kikerülve boldogulni. A zömmel földművelésből, állattenyésztésből élő helybeliek gazdálkodási körülményei sem kecsegtetőek, akárcsak a többi vajdasági termelőé. Ennek ellenére a falu lakossága nem fogyatkozik oly mértékben, mint másutt. Az iskolai tagozatok létszámábán sincs drasztikus változás. Mi lehet ennek az oka?
|
Egy igazi kincs Oromhegyesről... |
|
... és az Arany János iskola |
Bármi is, van néhány érdekes pontja ennek a falunak, ami életképességéről árulkodik. Pl. az
Atlantis Garden Diszkó, vagy a szórakozóhely tövében meghúzódó
Ulmus-alkotóház, a telepített szilfák, olajfák között épülő, terebélyesedő görbefa-házzal,
Erdélyi István helybeli fafaragó és családjának büszkesége. Itt található Vajdaság talán legnagyobb virágoskertje, a több mint egy hektáron fekvő földi paradicsom,
Randovics Lejla birodalma, amivel 2015-ben elnyerte Szerbia legszebb kertje címet... Itt a szép faluház, a takaros Szent Mihály-templom, a sok-sok fafaragás – Erdélyi műhelyéből kerültek ki –, a dombos főutca az iskolával, átellenben a parkkal, és talán ott lappang a Zitzer szellemisége is.
|
Erdélyi István alkotóházának bejárata |
|
A helybeli fafaragó tábor emlékei sok helyen fellelhetőek az ezerhétszáznyi főt jegyző helységben |
|
Randovics Lejla egy hektáron kiterjedő földi paradicsoma |
|
Lejláék legtöbb falubelihez hasonlóan nagytestű kutyát tartanak, hiszen velük biztonságosabb |
A helybeli Arany János iskola egyik tanulója,
Újházi Melinda így ír szülőfalujáról:
„Magyarkanizsa határától délkeletre, a lankás dombvonulaton néhány tanyácska teteje integetett a messzeségbe, s körülötte a nagy pusztaság, járás, jószáglegelő. Az 1848-as forradalom után megszűntek a nemesi jogok, a legelőket felszántották és felparcellázták. Két hetyke háromláncos gazda perlekedett egymással. Sípos Póló egy csőszkunyhót épített a dombtetőn, hogy onnan figyelhesse a szőlejébe tévedt vándorokat. Huszágh Miklós, a mészároslegényből lett gazda, majd jónevű kanizsai bíró szerette volna megvenni a szomszéd földjeit. De az semmiképpen sem adta a jó minőségű földet. Hiszen ő magának akarta a gyönyörű dimbes-dombos vidéket. Sípos gazda mérgében felparcellázta a földjét, és eladta házhelyekként a szőlejében dolgozó napszámosoknak. Mindez az 1860-as években történet...
Sokat változott a falu szültetése óta: eltűntek a szőlők, az apró házacskák már csak nagyszüleink emlékeiben élnek, de megmaradt a falu, túlélve a történelem véres viharait is."
|
Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! – áll a fakapubejáraton |
|
Térkép a helyi közösség épülete előtt. Hasznos, noha szinte biztosra vehető, hogy nem tévelyeg az odalátogató |
|
Új és tetszetős épület |
|
A faluházban modern könyvtár, ám nincs ki fizesse a könyvtárost |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése