2017. július 29., szombat

Az oromhegyesi Zitzer Szellemi Köztársaság negyed évszázada

Idén huszonötödik alkalommal emlékeztek meg Oromhegyesen a messzeföldön híres tartalékoslázadásról és a Zitzer Szellemi Köztársaság megalapításáról.
A falu asszonyainak szervezésében1992. május 10-én kezdetét vette a vajdasági magyarság egyik legjelentősebb háborúellenes megmozdulása, amely külföldön is ismertté vált. Az elégedetlenség, a tehetetlenség és a megalázottság hullámai azért csaptak ilyen magasra, mert a hónap elején 220 tartalékos kapott behívó parancsot, vagyis a kis közösség minden második hadköteles férfiját arra akarták kényszeríteni, hogy részt vegyen abban az értelmetlen háborúban, amely ellen akkor már sokan felemelték a hangjukat. A mozgalomhoz az oromhegyesiek sajátos módon csatlakoztak: az egészségházban dolgozó hölgyek kezdeményesére tiltakozó nagygyűlést hirdettek – lebonyolítására Balla Lajos Laci helybeli politikust kérték fel –, majd az érintett férfiak beköltöztek a Zitzer vendéglőbe, ami tulajdonképpen a kőolajipari vállalat egykori barakképülete volt. Maguk sem sejtették, meddig maradnak.

Kilencvenhat nap lett belőle, számos ismert, és a mai napig névtelen segítőnek köszönhetően, hatalmas médiavisszhangtól övezve. Válságtörzset alapítottak, meghozták a házirendet, az asszonyok főztek, esténként hazai és magyarországi művészek látogatták őket, de történtek olyan, félelemre okot adó események is, mint a több mint kilencven páncélos felsorakozása a falu közelében. A pár napig tartó erőfitogtatás nemcsak megfélemlítésül szolgált, hanem arra is utalhatott, hogy a hatalom fegyveres felkelésről tart...

A háború ellen tiltakozók a Zitzer vendéglőben maradtak 96 napig. A falán álló tábla azonban nem ennek emlékét őrzi, hanem a magyar mellett szerbül és angolul hirdeti: Oromhegyes legszebb utcája 2010. Őszintén szólva, csalódást okozott
Ím, ez a legszebb utca
Hál' Istennek, elmúltak ezek az embert próbáló idők. Ám, ha tiltakozás nincs is, ma is ember legyen a talpán, aki ezen a vidéken megmarad nyelvében, kultúrájában, emberségében, nem kevésbé anyagi jólétben. A több mint 90 százalékban magyar közösségben talán nem túl nehéz magyarnak megmaradni, annál nehezebb ebből a környezetből kikerülve boldogulni. A zömmel földművelésből, állattenyésztésből élő helybeliek gazdálkodási körülményei sem kecsegtetőek, akárcsak a többi vajdasági termelőé. Ennek ellenére a falu lakossága nem fogyatkozik oly mértékben, mint másutt. Az iskolai tagozatok létszámábán sincs drasztikus változás. Mi lehet ennek az oka?

Egy igazi kincs Oromhegyesről...
... és az Arany János iskola
Bármi is, van néhány érdekes pontja ennek a falunak, ami életképességéről árulkodik. Pl. az Atlantis Garden Diszkó, vagy a szórakozóhely tövében meghúzódó Ulmus-alkotóház, a telepített szilfák, olajfák között épülő, terebélyesedő görbefa-házzal, Erdélyi István helybeli fafaragó és családjának büszkesége. Itt található Vajdaság talán legnagyobb virágoskertje, a több mint egy hektáron fekvő földi paradicsom, Randovics Lejla birodalma, amivel 2015-ben elnyerte Szerbia legszebb kertje címet... Itt a szép faluház, a takaros Szent Mihály-templom, a sok-sok fafaragás – Erdélyi műhelyéből kerültek ki –, a dombos főutca az iskolával, átellenben a parkkal, és talán ott lappang a Zitzer szellemisége is.


Erdélyi István alkotóházának bejárata
A helybeli fafaragó tábor emlékei sok helyen fellelhetőek az ezerhétszáznyi főt jegyző helységben
Randovics Lejla egy hektáron kiterjedő földi paradicsoma
Lejláék legtöbb falubelihez hasonlóan nagytestű kutyát tartanak, hiszen velük biztonságosabb
A helybeli Arany János iskola egyik tanulója, Újházi Melinda így ír szülőfalujáról:

„Magyarkanizsa határától délkeletre, a lankás dombvonulaton néhány tanyácska teteje integetett a messzeségbe, s körülötte a nagy pusztaság, járás, jószáglegelő. Az 1848-as forradalom után megszűntek a nemesi jogok, a legelőket felszántották és felparcellázták. Két hetyke háromláncos gazda perlekedett egymással. Sípos Póló egy csőszkunyhót épített a dombtetőn, hogy onnan figyelhesse a szőlejébe tévedt vándorokat. Huszágh Miklós, a mészároslegényből lett gazda, majd jónevű kanizsai bíró szerette volna megvenni a szomszéd földjeit. De az semmiképpen sem adta a jó minőségű földet. Hiszen ő magának akarta a gyönyörű dimbes-dombos vidéket. Sípos gazda mérgében felparcellázta a földjét, és eladta házhelyekként a szőlejében dolgozó napszámosoknak. Mindez az 1860-as években történet...

Sokat változott a falu szültetése óta: eltűntek a szőlők, az apró házacskák már csak nagyszüleink emlékeiben élnek, de megmaradt a falu, túlélve a történelem véres viharait is."

Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! – áll a fakapubejáraton
 
Térkép a helyi közösség épülete előtt. Hasznos, noha szinte biztosra vehető, hogy nem tévelyeg az odalátogató

Új és tetszetős épület
 
A faluházban modern könyvtár, ám nincs ki fizesse a könyvtárost




 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése