Kétszáz éves falu: 1817-2017

Nagyon keveset tudok Ürményházáról, de újságíróként jártom ott egyszer, kétszer. Június első szombatján Versecen járva, hazafelé tartva, nem tehettem meg, hogy ne kanyarodjak be a kivételes embereket adó településre. Örömömre szolgált, hogy szépen felújították az iskolát és a templomot. Azt a két intézményt, melyeket, ugye, nem szabad hagyni, Reményik Sándor hátborzongató versének üzenete szerint sem. De, vannak-e diákok, hívők? A falu oly néptelen, oly üres. Pedig idén kétszáz éves.

A kétszáz éves évfordulóról már a Facebookon értesültem. Az Ürményházáról elszármazották osztották meg az érdeklődökkel az alábbi kimerítő összefoglalót, én pedig ilymódon teszem közkinccsé:
„A bécsi háborút lezáró, 1699. január 25-én megkötött karlócai béke a Temesközt meghagyta a töröknek. A térség végérvényesen Temesvár felszabadulása 1716. október 13-a és a pozsareváci béke, 1718. július 21-e után szabadult meg végérvényesen a töröktől. Ez azonban nem jelentette a terület Magyaroszághoz való csatolását, hanem katonai kormányzást vezettek be. A területet 1779-ben csatolták Magyarországhoz, amivel visszaállt a korábbi vármegyerendszer – Torontál-, Temes-, Krassó-Szörény vármegyékkel. Az egész vidék kincstári birtokká vált. Ez egyben a hűbériség visszaállítását is jelentette. A lakatlan területek betelepítésére előbb áruba bocsátották a birtoknak szánt területeket, de a későbbiekben már csak udvari adományként lehetett birtokhoz jutni.
A Borovszky Samu: Torontál vármegye monográfiájából (171 -203. old. ) kitűnik, hogy az 1700-as évek elején megkezdett vízszabályozási és árvízvédelemi munkálatok alapvető előfeltételei voltak a térség újratelepítésének.
Ürményháza Dél-bánsági szigetmagyar település. Nagybecskerektől délkeletre mintegy 70, Belgrádtól északkeletre 76 km-re van. A Mária Terézia - csatorna bal partján álló falu viszonylag kései, 1817-es telepítésű pannon típusú település. Az 1984-ben kiadott Fehér Lajos: Ürményháza – Jermenovci múltjának és jelenének rövid vázlata – című alkalmi kiadványban a következőket írja: „A környező falvakat a XVII. század második felében és a XVIII. század elején telepítették ide: Istvánvölgy (Hajdučica, magyarok, németek és szlovákok lakták), Zöldes (1848-ban felperzselték; magyarok lakta település volt), Györgyháza (Velika Greda, németek és magyarok lakták), Zichyfalva (Plandište, német- és magyarlakta település), Szentjános (Barice, románok és magyarok lakták), Végszentmihály (Lokve, román) és Újsándorfalva (Janošik, magyar település; 1823-ban szlovákokat is telepítettek ide; a század végén a magyarok innen elköltöztek, főképpen Ürményházára és Székelykevére)”

 

Szent Anna-templom

Amikor a mai Dél-bánság betelepítésével megbízott temesvári kincstári jószágigazgató, akinek a személye körül kialakult félreértések mára már tisztázódtak. Amikor a temesvári kincstári jószágigazgató Ürményháza telepítésébe fogott, mint láttuk – a térségben már igen vegyes nemzeti összetételű falvak voltak. Látható az is, hogy miként, milyen körülmények között és milyen okokból változott egy-egy település nemzetiségi összetétele. Pl. a ’49-es szabadságharc – ami nyomán végérvényesen eltűnt egy magyar település (Zöldes) vagy más nemzetiségűek betelepítése után a magyar lakosok más magyar falvakba költöztek, aminek következtében rövid idő alatt megtörtént egy addig magyar település teljes etnikumának a megváltozása (Újsándorfalva).A falu telepítésének két dátumáról vannak adatok. A zichyfalvi plébánia adatai szerint a telepítés dátuma 1816. Erős Lajos: Képek az ürményházai római katolikus plébánia életéből (Ürményháza, 1997) című munkájában az ürményházi plébánia története szerint a betelepülés évét 1817-ben határozta meg. Az említett könyv, Pesti Frigyes: Helységnévtár 54. kötetére hivatkozva pontosít: Ürményháza telepítésének időpontja 1817. márciusa. A falu lakosai ezt a dátumot tartják számon.

A Dositej Obradović iskola

Milleker Bódog (Felix Milleker): Ürményháza című könyvében a falu alapítójaként Ürményi József szerepel és ez megmaradt köztudatban a mai napig. Erős Lajos: Képek az ürményházai római katolikus plébánia életéből című könyvében a letelepedés körülményeit leíró fejezetben tisztázza a falu telepítőjének személyét. A két plébánia történetére hivatkozva Ürményi Ferencet említi, aki Ürményi József ötödik gyermeke, aki 1780. nov. 3-a és 1858. február 12-e között élt és 1824-ben Fiume kormányzójaként is számon tartja a történelem. Az Ürményiek régi nemesi család volt. Tagjai számos magas rangú tisztséget töltöttek be a királyi udvari kancelláriától a főispáni, udvari tanácsosi és kincstári elnöki posztig. Nevüket a fent említett könyv összefüggésbe hozza Ürmény Nyitra megyei nagyközséggel. A falu történetét nem ismerők gyakran Örményházát használnak a falunévként – ami a Trianon utáni névváltoztatáskor – e hibás változat tükörfodításaként lett a falu hivatalos, államnyelven használt neve Jermenovci a különböző Jugoszláviákban – Szerbiában.
A falu alapítójáról, annak tiszteletére kapta a falu az Ürményháza nevet.
A kincstári birtokra 62 római katolikus magyar családot telepítettek, akik közül 60 házhelyet és földet, két család pedig csak házhelyet kapott. Az első telepesek Apátfalváról, Majsáról és Ráros-pusztáról jöttek. A falu közigazgatásilag Zichyfalvához tartozott. A Fehér Lajos: Ürményháza – Jermenovci múltjának és jelenének rövid vázlata című munkájában 1844-es telepítésről a következőket találjuk: „ A második szervezett betelepüléskor legtöbben föltételezhetően Szeged környékéről jöttek ide, de sok család telepedet le itt a volt Habsburg-birodalom közelebbi és távolabbi vidékeiről is, pl. Palotáról, Hatrongyosról, Halasról, Várkonyról, Rákosról (valójában Ráros-puszta), Zsercről, Lokról, Cibakházáról, Dorozsmáról, Zöldesről, Makóról, Budzsákról, Egyekről, Hevesről, Kálról, Omorról, Máriaföldről, Adáról, Becskerekről, Klokodiáról, Kistelekről, Magyarláposról.”
A két szervezett betelepítés egymástól távol eső falvak lakosait hozta egy közösségbe főleg a jobb életkörülmények reményében, akiknek a gazdasági állapotuk – helyzetük mellett a katolikus valláshoz való erős kötődésük volt fontos eleme annak, hogy a falu erős, életképes közösséggé kovácsolódott. A távoli vidékek összehordott sokrétű értéke és hagyománya teszi sajátossá a falut nyelvjárásában*, szokásvilágában**.
*- a falura, bár zömében Szeged környéki kirajzású, nem jellemző az ö-ző nyelvjárás
** - a karácsonyi ünnepkörhöz tartozik a kecskézés, ami a katolikus közösségekre nem jellemző, és néprajzi érdekességnek számít."

És íme még néhány frissen készült felvétel Ürményházáról.