Kulpin, azaz Kölpény

A hosszú ideje szlovák többségű, dél-nyugat bácskai Kulpinról manapság kevesen feltételezik, hogy Bácska legrégibb helységei közé tartozik. Borovszky Samu Magyarország vármegyéi és városai című pótolhatatlan műve, de a Pallas Nagy Lexikona szerint is azonban ez minden bizonnyal így van, sőt a hivatalos magyar névvel, Kölpénnyel egyenes összefüggésbe hozzák. Anonymust idézik, miszerint „korában már virágzó telep lehetett, mert bizonyára a névhasonlóság alapján fűzi ehhez az ősi Kölpön vitéznek nevét, amikor a 41. fejezetben azt írja, hogy Árpád Csongrádról Titelig és a szalánkeméni révig jött s az egész Tisza és Duna alján lakó népet meghódította."

„Innen megindúlva, a bodrogi részekre jutának és a Vajas folyó mellett tábort ütének és azon részeken a vezér nagy földet ada minden lakosaival együtt Tasnak Lél atyjának és anyai nagybátyjának, Kölpön-nek, Botond atyjának." – írta Anonymus.

A dolog akkor válik izgalmassá, amikor kiderül, hogy a kölpények valójában skandináv eredetű népcsoport, amelyet az Árpád-ház korai uralkodói, közülük is elsősorban valószínűleg Taksony fejedelem, illetve trónörököse, a jövendő Géza fejedelem katonai segédnépként, illetve határőrökként használt. A kölpények a bizánci császárság haderejében is ott voltak, a XI. században kulpingoi néven említik őket. Hogy mindennek pontosan mi köze lehet a Petrőc/Bački Petrovac községhez tartozó faluhoz? Több mint sejthetjük!






Kölpény személynévvé is vált, amit a magyar hagyomány a 958-as hadjárat hőséhez, Botondhoz kötötte, mert a monda szerint ő volt Botond apja. Valószínűbb azonban, hogy etnikai megjelölésről van szó, azaz Botond maga is kölpény származású lehetett. Taksony uralkodása idején más népek is kerültek Magyarországra katonai segédeknek, ilyenek voltak a talmácsok. A Taksony kori etnikai határvédelem vonala a két sajátos katonaelem – Talmács és Kölpény ˜– telepeinek láncolatából állapítható meg, írja a szakirodalom. A kölpények emlékét helységnevek őrzik, mint a szerémségi Kölpény, vagy a marosszéki Mezőkölpény. A magyar határt védő kölpényekről kaphatta nevét az alsó-ausztriai Kilbing a Traisen folyó keleti partján, az Árva vármegyei Kolbin (a mai Kulbin), a Száva partján levő Kölpény-vár, a Temes-Béga torkolatánál levő Kölpényés Kulpin-tó. És még valami: Szent István király Prágában őrzött kardja skandináv gyártmányú, feltételezhető, hogy szintén a kölpényekhez köthető.

Négy hektárnyi parkosított terület veszi körül a kölpényi kastélyt

A település volt a Pós, az Alpári, az Újlaki család birtokában, majd a török korban a magyar lakosság elhagyta a települést, és helyüket szerbek foglalták el; a helység neve is ekkor változhatott át Kulpinra, habár már 1193-ban Culpenként is feljegyezték. A török korszak végével Kulpin pusztává lett, melyet később a palánkai határőri katonaság foglalt el.

Hogy ez a vidék Mária Terézia nélkül nem lenne olyan, amilyen, bizonyítja az ehhez a helységhez fűződő történet is, miszerint 1745. július 10-én Kulpin pusztát, melynek lakossága nagyrészt Oroszországba vándorolt, a Vucskovics testvéreknek adományozta. A Vucskovicsok 1737-ben jöttek Hercegovinából, a család tagjai később a Stratimirovics nevet vették fel. Ez a család hamarosan 200 szerbet telepített be, majd 1745-ben megalapították a pravoszláv parókiát és az iskolát, később két kastélyt is építtettek. A szlovákok érkezéséről nincs pontos információ, de egy 1758-as okirat már említi őket.

Kölpény 1772-ben nyerte el mostani arculatát, ekkor egész határát felmérték és rendezték. Mindeközben a közelében, vagy legalábbis ezen a vidéken levő Alpár, Boron, Szentmihály, Egres, Kercsmény, Réfalu eltűntek, csak említés maradt fenn róluk.

Kölpény lakosainak száma a 3000 körül mozog az 1891-s népszámlálás óta. 1991-ben 9, 2002-ben 8 magyar nemzetiségű lakosa volt, a szlovák többség pedig a két utolsó népszámlálás alkalmával a megvolt, arányuk a 70 százalékot is meghaladta. A lakosság kétharmada mezőgazdaságból él.
A település látványossága a pravoszláv és evangélikus templom mellett a klasszicista stílusú  kis és nagy kastély, melyek egykor a Stratimirović család birtokában voltak. Ez a két épület képezi az immár Mezőgazdasági Múzeum magvát, amit hatalmas, mintegy négy hektárnyi park övez, melyből növényi ritkaságok sem hiányoznak. A komplexum keretében van még az igazgatóság épülete, a lóistáló, az ún. kovácsműhely, és a magtározó. A nagy kastélyépületben kiállításokat szerveznek, könyvbemutatókat, irodalmi esteket, hangversenyeket tartanak. A komplexum a Vajdasági Múzeumhoz tartozik, és mindenképp érdemes meglátogatni, sokat elárul a XVIII., XIX. századi életről tájainkon.

Alig száz-kétszáz éve használatos tárgyak

A kis kastély

Az egykori lóistálló, melyben helyet kapott a kovács-, és szükség szerint más műhely

A magtározóban kiállításokat rendeznek

A Mezőgazdasági Múzeum „légi" rajza

Szerbia egyetlen szakosított, mezőgazdasági jellegű múzeuma Kölpényen van