Újsóvé

A gabonaőrlés szép emlékét őrzik a szélmalmok, noha alig maradt belőlük a valamikori többszáz közül Vajdaságban. Rosszabb sorsra jutottak az őrlés eszközéül szolgáló vízi-, vagy szárazmalmok, melyek csaknem teljesen eltűntek. Minderről azonban írtunk már. Hogy ismét a szélmalmokra terelődött a szó, annak elsősorban az az oka, hogy egy különlegesre bukkantunk Újsóvén, azaz Ravno selon.  

Ennek a szélmalomnak csupán az adja meg a különlegességét, hogy nem a múlt öröksége, hanem újabbkori építmény. Vladimir Stepanov magánszemélyként építette ki a Jegricska/Nagybara partján, egy igazán szokatlan helyszínen: a szeméttelep helyén. Évekig Hollandiában dolgozott, majd megtakarított pénzét egy természeti oázis kialakításába ruházta be szülőfalujában. Az oázis tekintélyes részét maga a folyó, a Nagybara adja, központi létesítménye pedig természetesen a szélmalom. Ennyivel azonban nem érte be, mert a malom köré sokféle növényt honosított meg a világ minden tájáról, így természetes, hogy az állatvilág vidékeinkre jellemző egyedei is szívesen választják élettérül a helyet. Így már talán érthető az is, hogy a hely rászolgált az oázis elnevezésre.

 De, hol is van az annyira ismeretlenül hangzó Újsóvé helység? Verbász községhez tartozik, tehát Bácska déli részében fekszik Kölpény (Kulpin) és Ókér (Zmajevo) között. Jó ideje három és fél ezer körül alakul lakosainak száma, és talán nem véletlenül a lisztjéről ismerik többen, noha a meglehetősen nagy kapacitású malmának semmi köze a turisztikai látványossághoz, a szélmalomhoz és környékéhez.

A Jegricska jobb partjára nem túl rég még a szemetet dobálták a felelőtlen helybeliek, ma nemcsak rendezett a környék, hanem számos növénynek, állatnak ad otthont

A szélmalom környékén egykori munka- és használati eszközöket állítottak ki. Látogatók főleg szép időben érkeznek

Az egészség útja is a szélmalom mellett van

A faluról már a török előtti időkben is említést tesznek a feljegyzések, ám legvalószínűbbnek tűnik, hogy több falu is létezett a ma szerb többségű település környékén. Például Kis Sóvé, Alpár és Paska. A helyi legendák szerint a víz csalogatta el egykori helyükről a maira a lakosokat. A lakosság összetétele változott, németeket az 1700-as évek második felében költöztettek a faluba. Feljegyzések szerint 1786-ban érkeztek a településre, és mivel a helybeliekkel nemigen tudtak zöldágra vergődni, igen gyorsan, két évvel később megalapították Újsóvét.

Hentesüzlet lehetett itt egykor? 

 Ha karbantartják, bizony a száz éves ház is szép 

Feljegyzések tanúsítják, hogy igen korán, már az 1700-s években magyar és német nyelvű oktatás folyt a faluban. A XIX. században két iskolát építettek, az első szerb ajkú tanítók e század végén érkeztek. A falu intenzíven fejlődött egészen a két világháború között évekig, sok üzlet, műhely,orvosi rendelő, még szülészet is működött. A második világháborút követően a református és evangélikus templomot is lerombolták, olyannyira homogén lett a falu, hogy lakosainak 78 százaléka szerbnek vallotta magát tíz évvel ezelőtt. Az építészetben ugyanakkor itt-ott megmutatkozik a falu múltja. Ne lepődjünk meg, ha a falun keresztülhaladva a nem is túl régi múlt építészeti öröksége köszönt vissza ránk!

A második világháborút követően a református és az evangélikus templomot is lerombolták. Helyük közelében ma egészségház áll