A szendrői várban Smederevón

 

Az acélgyártás ürügyén ismét gyakran szóba kerül a szerb fővárostól mindössze 45 kilométerre délkeletre fekvő Smederevo, egykori magyar nevén Szendrő (Miskolc közelében létezik egy ugyanilyen nevű település).

A Dél-Bánátból, Kevevára (Kovin) felől vezető Duna-hídon könnyűszerrel megközelíthető városka egyébként is elsősorban iparáról híres – ki ne hallott volna Vajdaságban a Smederevac nevű sparheltről? –, de legtöbb vajdasági még csak a határát sem közelíti meg.

Még a dél-bánátiak is kerülik, hiszen nyugatról Pancsova, Belgrád, keletről pedig Versec közelsége elhomályosítja a szűkebb Szerbiába eső város népszerűségét. Szinte észre is lehet venni lakosainak zárkózottságát, ami nem azt jelenti, hogy kellemetlenek, vagy udvariatlanok, sokkal inkább azt, hogy rácsodálkoznak az idegenre. Ugyan mi vonzotta ide? – olvasható ki a tekintetekből.



Való igaz, hogy Szendrő, vagy Smederevo, sőt ahogy a környékbeli magyarok egykor nevezték: Szmedrova, országos szinten nagy ipari város, hatalmas területen elterülő kikötővel. Mégsem kelti egy szennyezett ipari város képét, bár központi tereit leszámítva utcái nemigen rendezettek, sok helyütt az utakon nagy lyukak tátongnak, kissé rendezetlen a közlekedés is, és az utcaseprők is dolgozhatnának szaporábban. Vagyis a Balkán visszaköszön ránk ebben a Duna-parti városkában. Csakhogy ez nem túlzottan feltűnő annak, aki akár valamennyivel északabbról is érkezik, merthogy a helyzet ott sem sokkal jobb. Ráadásul földrajzi Való igaz, hogy Szendrő, vagy Smederevo, sőt ahogy a környékbeli magyarok egykor nevezték: Szmedrova, országos szinten nagy ipari város, hatalmas területen elterülő kikötővel. Mégsem kelti egy szennyezett ipari város képét, bár központi tereit leszámítva utcái nemigen rendezettek, sok helyütt az utakon nagy lyukak tátongnak, kissé rendezetlen a közlekedés is, és az utcaseprők is dolgozhatnának szaporábban. Vagyis a Balkán visszaköszön ránk ebben a Duna-parti városkában. Csakhogy ez nem túlzottan feltűnő annak, aki akár valamennyivel északabbról is érkezik, merthogy a helyzet ott sem sokkal jobb. Ráadásul földrajzi értelemben az már nem is Balkán.

Mintha a monarchiában épült volna: ez a smederevói városháza

 

Az egykori Szendrő viszont az. Pedig magyar vonatkozása is szép számban van. A vár ostrománál hunyt el 1494. november 24-én Kinizsi Pál hadvezér, országbíró. 1448-ban, a vesztes rigómezei csata (II.) után itt tartotta fogva Brankovics György (Đurađ Branković, a vár építője) szerb despota Hunyadi János kormányzót, de mivel a magyar sereg ostrom alá vette a várat, a fejedelem szabadon engedte a foglyot. 1454-ben Hunyadi János felmentette a török ostrom alól. 1512-ben már Szapolyai János ostromolta, igaz eredménytelenül. A 2002-es népszámlálási adatok szerint, a több mint 60 ezer fős városban 144 magyar élt, a helység lakosságának 0,13 százaléka. Nem sok, mégis hihetetlen és meglepő.

Nem bűn a középkori műemlékhez ennyire közel építeni a vasutat?

 Jelenlétük természetesen nem érezhető a városkában, ám a legmegpecsételőbb építmény, a vár annál inkább árasztja a középkor hangulatát, s annak kétségkívül magyar vonatkozása is van. A szendrői várnak csupán egy részét sikerült az utóbbi években felújítani, s ennek mintegy koronájaként néhány éve megrendezik az első nyári színházi fesztivált, Várszínház – Smederevo néven, melyen az Újvidéki Színház is nagy sikerrel vendégszerepelt. A rendezvény hirtelen támadt népszerűsége feljogosít bennünket arra a reményre, hogy talán lassan a vár többi részét is sorra veszik, és visszalopnak egy csipetnyit régi fényéből.



Felújították a vár Duna felőli oldalát