Zsablya



A keresztre feszített Jézus darabjai a katolikus templom előtt

Sokáig nem tudtam, hogy Zsablyán akasztották fel Feketehalmy-Czeydner Ferenc altábornagyot, az 1942-es razzia irányítóját. Feketehalmy a háború végén nyugatra menekült, ahol amerikai fogságba került, s azok kiadták Magyarországnak.
A magyar népbíróság halálra ítélte, de nem végezték ki, hanem társaival együtt kiadták Jugoszláviának. Itt egy rövid per után újra halálra ítélték és 1946. november 5-én felakasztották.
Az 1942-es zsablyai razziának kb. 400 szerb nemzetiségű polgár esett áldozatául. 1944 végén viszont megtorlásul mintegy 1500 magyart és németet öltek meg, egyesek szerint ennél is többet. Leg­na­gyobb részüket Zsablyán kivégezték, de nagyon sokan éhen pusztultak vagy járványban, különféle betegségekben hunytak el a táborokban. Vagyonukat elvették, és szétosztották egymás között.

Hasonló kegyetlen sors jutott ki az ún. Sajkás-vidék magyarságának Csúrogon, Mozsoron, és másutt is. Sok magyar, még több szerb ma sem tud ezekről az eseményekről. Vannak akik nem akarnak róla beszélni, mert fáj. Mások hétpecsétes titokként kezelik, mert tudják kegyetlen bűnöket követtek el akkor, máig bevallatlanul, és büntetlenül. Hallgassunk tovább? Maradjanak temetetlenek a holtak? Maradjanak névtelenek az áldozatok?

Hátborzongató számomra arra járni ma is, bevallom. Annak a családapának a falujában, aki látván a vérengzés méreteit, a villanykaróra felaggatott szomszédait, hátrament az udvarban, és a saját hambárába felakasztotta magát. Inkább így, minthogy ujjongva vigyék el hóhérai. Féltucatnyi árva maradt utána, akiknek egy része Temerinben cseperedett fel.

Mely házakban, utcákban élhettek azok a magyarok, akiket egyik-napról a másikra a tél kellős közepén kiűztek otthonaikból? Állnak-e még azok a villanykarók, melyekre a férfiakat felakasztották? Hol van a sírhelyük? A túlélők vajon mire emlékeznek, mit vittek magukkal otthonukból? Egyáltalán miért?

A tíz évvel ezelőtti népszámlálási adatok szerint Zsablya 9,5 ezer lakosából több mint 8,5 ezer vallotta magát szerbnek. Németből 4 maradt, magyarból nyolcvanegynéhány. Közöttük a vasúti állomásfőnök és családja, aki egykor osztálytársam volt. Mindig azt állítja, hogy rendkívül kedvesek vele a helybeliek, sőt nem csak munkát, hanem lakást is kapott Zsablyán. Sokan talán azt hinnék, hogy a két világháború előtt lényegesen kevesebb volt a szerb ezen a vidéken. Hát nem. 1910-ben pl. kb. 5000 szerb lakosa volt Zsablyának a csaknem 8000-ből, valamint 1722 magyar, és 1074 német.

A kisebbségben levő katolikus lakosság azért gyönyörűszép templomot építtetett. Kár érte, hogy veszendőbe megy. A plébániát 1805-ben, húsz évvel később pedig az első templomot is felépítették, majd az újat 1901-ben adták át. Hossza 43,6 méter, szélessége 16 méter, a torony 35 méter magas, két harangja van. 2010-ben beszakadt a tetőszerkezete, elhagyatott, gazdátlan és romos. A pravoszláv templom túloldalán áll a város központjában, ki tudja meddig még.

A római-katolikus templom

A templom bal oldalán romos szobor, a tetőszerkezet 2010-ben beszakadt

Ugyanakkor szép Zsablya környékének természetrajza. A közelben folyik a Tisza, és itt torkolik a Jegricska a Tiszába. Számos tó, horgászparadicsom tarkítja a tájat. Érdekesség, hogy a sok áradás miatt 1784-ben az egész falut a folyótól távolabbra telepítették. 1816-ig Józseffalvának is hívták. Bács-Bodrog vármegye Zsablyai járásának székhelye volt. Ortodox templomát 1835-ben építették.



Számos tó tarkítja a Jegricska torkolatát a Tiszába

A vérengzés szerb áldozatainak emlékműve Zsablya közelében, ami immár egy magán golfpálya területére esik