Utak, kalandok: Áll a Marczibányi-Lederer kastély a csókai régi parkban

2015. december 13., vasárnap

Áll a Marczibányi-Lederer kastély a csókai régi parkban

A templomoknál is rosszabb állapotban vannak a vajdasági kastélyok, legalábbis túlnyomó többségük. Ahol ugyanis van hívő, a templomokat karbantartják, felújítják, sőt újak építésére is van példa. A kastélyokra azonban a közösség nem ad pénzt. Egyének még úgy sem, hiszen hatalmas a beruházás, ám annak megtérülése kérdéses.
A csókai Marczibányi-Lederer-kastély sorsa is bizonytalan. Mintha átengedték volna az enyészetnek. A kastélyt körülvevő park, meg az egész környék azonban még így is lenyűgöző. Felvételeink idén novemberben készültek. A kastély történetét Gasztány Nóra és Ozsvár Andor írta le.

„A nagy kiterjedésű birtokot egy gazdag, család leszármazottja, Marczibányi II. Lőrinc vásárolta meg 95 500 forintért egy nyilvános árverésen 1782-ben. A Marczibányi család egyik legmeghatározóbb família volt a XVIII. században. A birtok benépesítésére Szeged környékéről hozott földműveseket.
A család leghíresebb tagja Marczibányi László (1752-1810), bőkezű nemes az irodalom és a kultúra támogatója volt Magyarországon. Később Marczibányi III. Lőrinc lett az uradalom tulajdonosa. Csókán nagy ambícióval fogott az uradalom felvirágozásába. Sajnos a vállalkozása nem volt sikeres. Többször pusztított kolera, majd újabb elemi csapás érte Csókát, 1841-ben rettenetes vihar volt, ami elpusztította a termést. Az 1848-as szabadságharc tragikus színhelye volt Csóka. A szerbek 1849. január 24-i betörésének hírére a lakosság hanyatt-homlok menekült. A harcok után a birtok hanyatlásnak indult.
Marczibányi III. Lőrincnek kölcsönhöz kellett folyamodnia, de egy közeli bizalmasának ügyletei a bukás szélére sodorta. Ettől az anyagi helyzettől csak a csókai birtok eladásával tudott megszabadulni. Így került Barber Ágoston és Klusemann kőbányai sörfőzőkhöz, utána Sváb Károlyhoz, majd a Lederer családhoz.
A klasszicista és romantikus jegyeket viselő kastély még Marczibányi Lőrinc kezdte el építetni 1860 táján, az épületet végül Sváb fejeztette be.
A Marczibányi család III. Lőrinccel 1869-ben férfiágon kihalt. A vagyon leánygyermekek férjei révén öröklődött tovább. Így lett a kamenicai kastély a gróf Karátsonyiaké. Marczibányi Mária ugyanis a gróf Karátsonyi Guidóhoz ment feleségül.
A Marczibányi család csókai élete a mai napig megfejthetetlen titkot rejt. A parkban áll egy sírkő, melynek felirata Marczibányi Istvánra utal. A hagyomány szerint is Marczibányi Istvánt rejti a sír, aki kicsapongó életet élt, elkártyázta a vagyonát, aztán öngyilkos lett. Azonban a plébános megerősítette, hogy önkezével vetett életének véget Marczibányi István, a templom kriptájában van eltemetve valamennyi Marczibányival és néhány Ledererrel. Más szóbeszédek szerint a sírkő alatt egy törvénytelen Marczibányi leszármazott van eltemetve, aki a család fekete bárányaként élte az életét.
Özv. Kockottné Lederer Magdolna 1930-ban született és volt alkalma belekóstolni a csókai kastély világába, amelyet a tekintélyes apja, Lederer György szorgalmának köszönhetett. A képzett mezőgazdász mintagazdaságot hozott létre. Az örökösöket tudatosan készítették fel a mezőgazdasági birtok átvételére. Lederer György kapcsolatainak köszönhetően sikerült elmenekülniük a II. világháború elől. Háromszáz holdon termett szőlő melyből bort készítettek és háromszáz juh adta a tejet a sajtgyárnak. Disznóhizlalda alapozta meg a szalámigyárat.

1930-ban a Tiszába zuhantak egy hídról bár Lederer Károly túlélte később meghalt tüdőgyulladásban. 1941-ben Németország megtámadta Jugoszláviát is, így a gyerekeket Budapestre menekítették, de a legidősebb Lederer, Arthur Bácskában maradt. A csókai kastélyban szállásolták el az egyik német tábornokot. A német parancsnok annyira megkedvelte, hogy négy órás egérutat adott az idős Lederernek mielőtt a Gestapo elfogatási parancsot adott ki ellene. Ledererek soha nem tértek vissza a Délvidékre. Egyik pórbálozásuknál börtönbe került a családfő és felesége, majd szabadulásuk után Dél-Afrikába menekültek a még csókai gazdálkodóként szerzett ültetvényre."