Alapjában véve régóta csak romjaiban látható, ismeretlen még a neve is. Egykor Atyának, Atyavárnak hívták, ma a horvátországi Šarengraddal azonosítják, mert ennek a Duna jobb partján fekvő településnek a közelében emelkedett a magasba egykor Atya vára, a neves középkori Maróti család tulajdona. A helység Újlaktól/Iloktól 8 km-re nyugatra található, és közigazgatásilag is idetartozik.
Első említése Athya néven 1275-ből származik, mint földesúri birtok szerepelt. Maróti János macsói (ma Mačva) bán építhette a Boszniából a közeli Szt. Lélekre menekült ferencesek védelmére. A Maróti család kihalta után vingárti Geréb Mátyásé és Péteré. Más források szerint a várat Kükei Szár László nyitrai ispán építhette a XIV. század elején, majd a Marótiak 1476 előtt helyreállították.
Neve a magyar Szárvár névből ment át a horvátba, de a horvátok Šarengrad (= tarka vár) alakban őrizték meg. Más források szerint ősi magyar neve Atyavár volt.
A törökök 1526. augusztus első napjaiban foglalták el. Ezután a várról csak a követként utazók leírásából értesülhetünk. Verancsics azt írja róla, hogy Athyavar romos erősségét Ochinum elnevezés alatt is emlegetik. Karol Rym 1571-ben is megemlíti a négyszögletű, dombon lévő várat Athya elnevezés alatt. A törökök távozása után a 18. században lakatlanná vált, majd romosodásnak indult.
A vár egy meredek löszpartra épült négyszögletes alakban, amit délről egy legalább egyszintes torony védett. A környező területtől egy széles és mély árok választotta el melynek az íve a meredek löszfalban végződik el.
A torony előtt egy négyszögletes kapuudvar volt, melynek magassága a jelenlegi kapubolt magasságában végződött. Az udvaron a keleti és nyugati falak mellett különböző funkciójú épületek állhattak, melyeknek csak a csatlakozó helyei maradtak fenn. A vár északi oldala a Duna eróziós hatására omlott le.
Ma a szabálytalan téglalap alakú platón a téglából épített vár egykori kaputornya áll fenn a legmagasabban. Ennek belsejében jól látszanak az egykori emeleti födémek és nyílászárók helyei éppúgy, mint az elpusztult gótikus boltozatok bordaindításai. A toronyból két oldalt kiinduló, egykor várudvart körülölelő falak szinte végig nyomon követhetőek a platón egészen az északi oldalig, ahol a löszfal lecsúszása miatt már korábban megsemmisülhettek a földalatti maradványok.
Atya, vagy Atyavár nem az egyetlen megsemmisült középkori vár, melyet valószínű nem véletlenül építettek a Duna mellé. A közelben, csak a folyó bal partján, tehát Szerbiában van Marót/Morović várromja. Török kori adatok szerint a mai Marót helység közelében feküdt Beletinc XV. századi vára. A vár valószínűleg a Bosut nyugati partján állt, pontos helye nem ismert, de valószínűleg Maróti János építtette.
A következő adatok azt bizonyítják, mennyire gazdag volt vidékünk a XV. században. Gere László: Várak a Szerémségben című interneten is elérhető kivételesen gazdag anyagából kölcsönöztük:
„Zsigmond uralkodásának végén, a XV. század első 40 évében nézzük, hány vár épült!
1400 és 1437 között épült várak és kastélyok: 29
Első említése Athya néven 1275-ből származik, mint földesúri birtok szerepelt. Maróti János macsói (ma Mačva) bán építhette a Boszniából a közeli Szt. Lélekre menekült ferencesek védelmére. A Maróti család kihalta után vingárti Geréb Mátyásé és Péteré. Más források szerint a várat Kükei Szár László nyitrai ispán építhette a XIV. század elején, majd a Marótiak 1476 előtt helyreállították.
Vukovartól délkeletre fekszik az Újlakhoz tartozó település |
Neve a magyar Szárvár névből ment át a horvátba, de a horvátok Šarengrad (= tarka vár) alakban őrizték meg. Más források szerint ősi magyar neve Atyavár volt.
A törökök 1526. augusztus első napjaiban foglalták el. Ezután a várról csak a követként utazók leírásából értesülhetünk. Verancsics azt írja róla, hogy Athyavar romos erősségét Ochinum elnevezés alatt is emlegetik. Karol Rym 1571-ben is megemlíti a négyszögletű, dombon lévő várat Athya elnevezés alatt. A törökök távozása után a 18. században lakatlanná vált, majd romosodásnak indult.
A vár egy meredek löszpartra épült négyszögletes alakban, amit délről egy legalább egyszintes torony védett. A környező területtől egy széles és mély árok választotta el melynek az íve a meredek löszfalban végződik el.
A torony előtt egy négyszögletes kapuudvar volt, melynek magassága a jelenlegi kapubolt magasságában végződött. Az udvaron a keleti és nyugati falak mellett különböző funkciójú épületek állhattak, melyeknek csak a csatlakozó helyei maradtak fenn. A vár északi oldala a Duna eróziós hatására omlott le.
Hömpölyög a Duna Szerbiát és Horvátországot elválasztva |
Ma a szabálytalan téglalap alakú platón a téglából épített vár egykori kaputornya áll fenn a legmagasabban. Ennek belsejében jól látszanak az egykori emeleti födémek és nyílászárók helyei éppúgy, mint az elpusztult gótikus boltozatok bordaindításai. A toronyból két oldalt kiinduló, egykor várudvart körülölelő falak szinte végig nyomon követhetőek a platón egészen az északi oldalig, ahol a löszfal lecsúszása miatt már korábban megsemmisülhettek a földalatti maradványok.
Atya, vagy Atyavár nem az egyetlen megsemmisült középkori vár, melyet valószínű nem véletlenül építettek a Duna mellé. A közelben, csak a folyó bal partján, tehát Szerbiában van Marót/Morović várromja. Török kori adatok szerint a mai Marót helység közelében feküdt Beletinc XV. századi vára. A vár valószínűleg a Bosut nyugati partján állt, pontos helye nem ismert, de valószínűleg Maróti János építtette.
A következő adatok azt bizonyítják, mennyire gazdag volt vidékünk a XV. században. Gere László: Várak a Szerémségben című interneten is elérhető kivételesen gazdag anyagából kölcsönöztük:
„Zsigmond uralkodásának végén, a XV. század első 40 évében nézzük, hány vár épült!
1400 és 1437 között épült várak és kastélyok: 29
castrum | első említése | tulajdonos | megye |
Atva | 1403 | Maróti család | Valkó |
Cserna | 1408 | 1408-ban új adományul kapják a Garaiak | Valkó |
Hermanvára | 1435 | Alsáni János és felesége Tallóci M atkóra ruházza át 1435-ben | |
Valkó | |||
Szata | 1416 | a Garai Bánfiaké, a század elején még a Szataiak tulajdonában volt | Valkó |
castellum | első említése | tulajdonos | megye |
Kővályú | 1419 | a Berekszói Hagymásoké | Szerem |
Beletinc | 1423 | a Tamásiaké, 1423 után nyerték királyi adományul | Valkó |
Mikola | 1427 | a Mikolaiak, majd a Garaiak tulajdonában | Valkó |
Váralja | 1424 | az Alsániaké, 1440-től a Tallóciaké | Valkó |
Vérvár (castrum sea castellum) | 1437 | a kihalt Alsáni család birtokát 1437-ben Zsigmond a Tallóciaknak adományozta | Valkó |
Vicsadol | 1408 | a Garaiaké volt | Valkó" |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése