Micsoda forró nap lehetett két évvel ezelőtt augusztus derekán, amikor átadták új rendeltetésének Gion Nándor szülőházát! Nagyon sokan ott voltunk Szenttamáson és sokan először jártunk a csodaszép Kálvárián, amit a helybeliek – a felújítás óta –, méltán tartanak szerte e vidéken a legszebbnek. Valahogy mégis Gion Nándor hozta össze ezt a találkozót. Mintahogyan a jövőben is emlékházzá alakított szülőháza lesz az a hely, ahol találkozhat az irodalom-, és egyáltalán a művészetpártoló közönség.
A tíz évvel ezelőtt elhunyt Gion emlékét a szenttamásiak méltóképp ápolják. Nemcsak tiszteletet érdemlően, hanem példamutatóan is. Horváth Futó Hargita, Németh Dezső kapcsolattartóknak köszönhetően bárki ellátogathat az emlékházba, és nemcsak oda, hanem mindazokra a szenttamási helyekre, melyeket a gioni művekből megismerhettünk. (Nagy segítséget jelenthet az emlékház honlapja: gionnandoremlekhaz.org) Ezen a forró augusztusi napon nekünk is volt szerencsénk. No, nem csak a kegyetlen forrósághoz, hanem a „legjobb" szenttamási helyek bejárásához útvezetővel, magyarázattal, és népes társasággal. Csupán a helybeliek maradtak le, akiket ki tudja milyen megfontolásból akkor a szervezők visszatartottak a közös ünnepléstől.
Az Újvidéktől alig 30 km-re északra fekvő Szenttamás/Srbobran hangulatát tehát ki tudná legjobban idézni, ha nem maga az emlegetett író, a falu szülöttje.
Régi képeslapok a Gion-házban |
1878-ban épült a Kálvária, amikor egyetlen ház sem volt a folyó túlsó partján. Szenttamás sokáig a két folyóvíz, a Krivaja és a Ferenc-csatorna közé szorult, a szerbek a csatorna, a magyarok pedig a Krivaja mentén laktak. Azt hiszem, a katolikus tuki magyarok gyűjtötték össze a pénzt a Kálváriára, és felépítették oda a dombbal szemben, s csináltak mindjárt egy keskeny deszkahidat is, hogy mindenkor átmehessenek a kápolnához imádkozni. Aztán felépültek az első házak is a folyó túlsó partján, és lassan kialakult a Kálvária utca, az első, és vagy harminc évig az egyetlen utca ezen a lapályos részen, ahol többnyire elszegényedett tukiak laktak..." – írta Gion Nándor.
A Kálvária egyik stációjánál |
Kósa Károly felvételei a Kálvária stációiról (bucsujaras.hu) |
A Gion emlékházat két éve avatták fel. Felvételünkön kék ruhában érkezik a nemrég elhunyt Danyi Magdolna, valamint Csáky Sörös Piroska és Buzás Márta |
Ez maradt Gion jobb időket is jegyző vízimalmából |
Szenttamás nevét Szent Tamás apostolnak szentelt középkori monostoráról kapta, mely a török idők alatt valószínűleg a településsel együtt elpusztult. A szerb nyelven használatos Srbobran, azaz szerbvédő nevet 1922-ben kapta, ami az 1848/49-s harcokkal hozható párhuzamba. A török veszély elmúltával a települést a XVIII. században szerbekkel és magyarokkal telepítették újra. 1848. július 14-én a délvidéki magyar hadsereg sikertelen támadást intézett a szerbek ellen, majd augusztusban a második, és a szeptember 21-ei harmadik ostrom is sikertelen maradt. 1849. április 3-án Perczel Mórnak sikerült bevennie. 1910-ben 14 335 lakosából 7808 szerb, 6031 magyar, 430 német volt. Most, azaz a tíz évvel ezelőtti népszámlálási adatok szerint valamelyest csökkent az összlakosság, a lélekszám 12 000-re tehető, ennek csaknem 60 százaléka szerb, és majdnem 29 százaléka magyar. Az 1944-s partizán terrornak mintegy 2000 helyi magyar esett áldozatául.
A Ferenc-csatorna bal partján fekszik a település nagyobbik része, de északról és keletről még egy folyam, a Bácsér szegélyezi, mely Turiánál/Turija folyik a csatornába. A kolbászfesztiváljáról ismert Turián kívül a hangulatában, építészetében is nagyon hasonlatos Nádalja tartozik még Szenttamás községhez. Nemcsak a vízi, hanem a szárazföldi utakat tekintve is jó a helység fekvése, a közelben van az autópálya, és az Újvidéki-Szabadka útvonal is keresztülhalad a településen. Mégsem iparosodott el, maradt mezőgazdasági jellegű vidéknek. Vajdasági viszonylatban leginkább rendezvényei miatt tartják számon. A Gion-ház kibontakozásban levő szellemi tevékenységén kívül mindenképp idetartozik a január derekán megrendezésre kerülő Őseink zenéje népzenei rendezvény, melyet idén épp tizedszer szerveztek meg. Gojko Alilović álmodta meg, támogatói pedig bőven akadtak, és vannak a mai napig, habár Gojko félreállt, átengedte a szervezést másoknak. A rendezvényre a télies időjárás ellenére rendre több százan érkeznek Vajdaság számos vidékéről, sőt külföldről is. Aztán itt van az Aranycitera, az általános iskolások citeravetélkedője.
Mondja még valaki, hogy nem kultúrájában él a nemzet! Főleg, ha kisebbségi.
A 2012-s Őseink zenéje a Sportcsarnokba költözött, miután kinőtte a J. J. Zmaj iskolát |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése