Ókér

A karácsonyi hangulat lassan hatalmába kerít. Elmarad a lázas kapkodás, mert a két hétvégi nap elegendő az előkészületekre. Van idő elmerengeni. Apám történetei jutnak eszembe, amikor havas, jeges decemberi éjszakákon gyerekként Ókérról többedmagával hazajöhetett. Szolgáltak. A túl szegény családok arra kényszerültek a múlt század harmincas éveiben (is), hogy a 9-10 éves fiúgyermekeket koszt-kvártély, némi alamizsna ellenében szolgának állítsák. A szerencsésebbjei jó helyre kerültek, ahol legalább ennivalót kaptak tisztességesen, és ágyban alhattak, a kevésbé szerencsésebbek azonban csak reménykedhettek, hogy a következő helyen már nem az istállóban alszanak, és nemcsak gancával (vízben főtt darált kukorica) etetik őket. Apám családja ugyan szegény volt, de elkerülte volna ezt a sorsot, ha nem veszti el édesapját 10 éves korában. Csenejen, Járekon ugyancsak sok temerini magyar gyerek dolgozott apámhoz hasonlóan német és szerb családoknál. Keserűen emlegette ezeket az időket, mert társaihoz hasonlóan a nélkülözés mellett tele volt az idegen családtól való félelemmel, a kiszolgáltatottság kegyetlen érzésével.


Bennem Ókér/Zmajevo pontosan ezt a keserű, torokszorító érzést kelti. Talán épp ezért nem tudtam sohasem összeegyeztetni Domonkos Istvánt, a költőt ezzel a hellyel, pedig ez a szülőhelye. Meg nem is jártam arra sokáig. És amikor nem túl rég eljutottam, rácsodálkoztam, mennyire „üres". Megmaradtak az egykori gazdag házak, ám tulajdonosaik már korántsem lehetnek olyan jól szituáltak, mint a korábbiak. Nagy kiterjedésűek a porták, ám embert alig látni. Aki csak végigsétál, vagy átutazik a falun, érezheti, múltja van, méghozzá gazdag.

Ókér a Jegricska irányából

A Temerintől kb. 25 kilométernyire nyugatra (vagy Újvidéktől ugyanennyire északnyugat irányban) fekvő település történetéről XIII. századbeli feljegyzések is megmaradtak. Állítólag Ókér, Kér nevét először István ifjabb király korában említette először oklevél, amikor 1267-ben bizonyos Márkusnak, érdemeiért a Bács várához tartozó Harsány és Keer nevű földeket adományozta. Később Csánki Dezső 1461-ben említ egy Bács vármegyei Nagykeer nevű helyet, amely ekkor az Iregi Baranyai családé volt. A török időkben két Kér nevű falut is találunk a bácsi nahijében. Kis-Kér 15 adózó házzal, és Meggyes- vagy Nagy-Kér 1590-ben 27 adózó házzal. Valójában csak egy falu fejlődött ki, a mostani Ókér, amelyben 1715-ben 19 adófizető volt, neve akkor csak Kér, és szerb lakossága volt. A község határában feküdt egykor Medenczés nevű falu is, amely 1467-ben a Szántai Marhárt család birtoka volt, de később elpusztult.

A Vajdasági Nagyberuházási Alap pénzelésével felújítás alatt áll a római-katolikus templom 

Ókérnek 1910-ben sem volt sokkal több lakosa, mint mostanság, bár az összetétel igen megváltozott. 102 évvel ezelőtt 4414 lelket jegyeztek fel: ebből 2551 német, 1266 szerb, 508 magyar. 2002-ben 4361 lakos közül 3177 szerb, 306 magyar, német egy sem. Pedig az 1940-es évek végéig a nagyfaluban az evangélikus németek alkották a többséget. Ekkor azonban kitelepítették őket és a templomukat is lerombolták.
A római-katolikus plébánia ősi, 1793-ban ban alapították, előtte Kúla leányegyháza volt. A mai templomot 1816-ban építették, és 1924-ben újították fel. A templom védőszentje Szent Mihály arkangyal. Az anyakönyvet 1794 óta óta vezetik.

Szomorú látvány az evangélikus temető maradványa, jórészt benőtte a gaz – a Wikipédiától kölcsönvett felvétel

Ókér megőrizte jellegét, elsősorban mezőgazdasági település. Kevesen tudják, hogy rendkívül jó termálvize van. Nem is tudhatják, hisz a faluban már csak egy kúton tör a felszínre, pedig a II. világháború előtt gyógyfürdő működött egészségügyi szakszolgálattal, panzióval, sőt, sportpályákkal. A múlt század nyolcvanas éveiben váratlanul fellángolt az érdeklődés a fürdő iránt, németek, finnek, hollandok érdeklődtek a kincset érő víz iránt, ami kihasználatlanul folyik el a közeli Jegricskába. A fellángolást tett nem követte, így a sárgás színű, kénes vizet továbbra sem hasznosítják. Állítólag enyhe jótékony hatása kimutathó nőgyógyászati, emésztési panaszok esetében, csakúgy az ideggyógyászatban, a reumatológiában. Legkevesebb tíz éve létezik egy eszmei terv, melyet a helybeliek kidolgoztak a gyógyfürdő újbóli kiépítésére. A fürdő mellé szállodát, kiterjedt rekreációs központ kialakítását is tervbe vették, ám beruházó, vállalkozó nincs.

A kénes gyógyvíz kihasználatlanul elcsordogál...

A gyógyvíz egy része a Nagybarában/Jegricskában köt ki, mely csodálatos látványt nyújt télen is

Ókér 1937-ben

A falu központja

A helyi közösség épülete