Emlékszel a villamos zajára?

Az újvidéki Duna utca

Talán már az idősek közül is kevesen emlékeznek a villamos zajára, mivel Újvidéken csaknem hatvan, Szabadkán pedig több mint negyven éve megszűnt ez a fajta városi közlekedés.

Irigykedve láthatjuk, hogy azokban a városokban, ahol erőszakkal nem szüntették meg a XIX. század végén virágzásnak indult városi közlekedési formát, nem csak megmaradt, hanem modernizálódott is, és környezetkímélőn ki is egészíti a közlekedés más formáit, és tökéletesen beolvadt a XXI. századi kívánalmakba.

Újvidéken épp 105 évvel ezelőtt, szeptemberben adták át ünnepélyesen a meglehetősen rövid életű villamoshálózatot, melyet azután 1958-ban felszámoltak. Szabadkán korábban kezdődött a mozgolódás: a városi elöljáróság 1893. április 13-án adta ki az engedélyt villamos kiépítésére Szabadkától Palicsig. Ennek megépítésére részvénytársaságot hoztak létre, amely számos megpróbáltatás után 1897. szeptember 7-én tudta átadni rendeltetésének a közlekedési csodát. Az első és másodosztályú kocsikban helyet foglaló utasok nem kevesebb, mint fél órányi utazás után érkezhettek ezentúl Szabadkáról Palicsra.

Az egykori Csokonay-tér Szabadkán

Szabadkán 1897-ben indult be a villamos közlekedés

A későbbi évtizedekben még néhány a villamosvonalat hoztak létre Szabadka területén. Azonban a múlt század második felében egyre terjedő városi autóbusz-hálózat fokozatosan kezdte kiszorítani a villamost ott is, s 1974. április 2-án meg is szüntették. Ezen az áprilisi napon több mint tízezer ember ment ki Szabadka utcáira, hogy elbúcsúzzon a virággal kidíszített, utolsó útjára induló villamostól.

Mint említettük, Újvidéken jóval rövidebb, mindössze 47 évig élt a villamos. Ma már csupán egy veszteglő szerelvény jelzi a város központjában, hogy valamikor villamosvonalak szelték át a város utcáit. A vendéglőként üzemelő kocsi Trčika névre hallgat, mintegy jelzi, hogy egykor valóban felpattanhatott rá az utolsó percben érekző utas, ha kicsit „utána kocogott”. Később autóbuszok váltották fel a villamosokat, és a mai napig azok szállítják a szédületes iramban terebélyesedő város lakosságát.

1911. szeptember 30., Újvidék – immár 105 éves, történelmi jelentőségű felvétel

A villamosvasút ötlete már 1897-ben megszületett, ám komoly akadálya volt a megvalósításnak: Újvidéken nem volt még állandó erőmű, ami áramot szolgáltatott volna. Ez a feltétel tizenegy évvel később teljesült. Végül 1911. szeptember 30-án egy fő- és két mellékvonalon indult el a forgalom, összesen 7,3 kilométer hosszúságban, tizenegy Ganz kocsival. 1921-ben tűz ütött ki a kocsiszínben, a megsemmisült villamosok pótlására Miskolcról két, Szegedről egy motorkocsit helyeztek át. Ezek pótlására 1928-ban három újabb Ganz motorkocsit vásároltak. A két miskolci eredetű villamos még a negyvenes években, a II. világháború idején is közlekedett. Az ötvenes évekre ezek a motorkocsik elavultnak számítottak, a város vezetése pedig a fejlesztés helyett a felszámolás mellett döntött. Az utolsó villamos 1958. május 7-én közlekedett, két hétre rá a síneket is felszedték.  

Az Erzsébet-tér Újvidéken

Az újvidéki kocsiszín a megnyitás idején, 1911-ben



Ártézi fürdő, az egyik vonal végállomása (újvidéki Jódfürdő)

Hogy miért kellett az újvidékihez hasonlóan felszámolni a villamoshálózatot sok városban? Sokan máig értetlenkedve állnak a tények előtt, viszont el kell ismerni, hogy a növekvő közúti motorizáció, az akkor még igen olcsó üzemanyag a nagy vasúti- és villamosvonalak megszűnését okozta szinte mindenhol a világon. Más kérdés, hogy sokan már akkor is tudták, visszasírjuk még a jó öreg villamosokat.

A 31-es motorkocsi a Kossuth Lajos utcában (mai Zmaj utca)

Villamos Újvidék főterén 1942-ben, az egykori Ferenc József, a kép készítésekor Országzászló, a mai Szabadság-téren