Kezdhetjük ott,
hogy „1849 márc. 29. Theodorovics rác és osztrák katonái és a Nagy-Becskerekre
siető Perczel honvédsége között itt véres ütközet volt, mely estig
eldöntetlenül maradt, de másnap reggelre Perczel akadálytalanul folytathatta
útját Becskerekre.” – áll a Pallas lexikonában Melence/Melenci egykori
nagyközségről, melynek 1891-ben kb. 3000-rel több lakosa volt, mint ma.
Akkor
8691 lelket számláltak össze, közötte 160 magyart, 8234 szerbet, a település
takarékpénztárral, vasúti állomással, posta- és távíróhivatallal rendelkezett.
Nem vagyok biztos, hogy most mindez megvan, még akkor sem, ha a Ruszanda nevű
tó/jezero Rusanda – mellyel egybenőtt a település –, és a partján kiépített
rehabilitációs gyógyfürdő szinte kínálja a megélhetést.
A Pallas Nagylexikona szerint Ruszanda 166 hektár területű, iszapos fenekű sziksós tó, mely mellett
fürdőház és vendéglő épült. A fürdővendégek részére 26 lakó- és 16 fürdőszoba
áll rendelkezésre, fürödnek azonkívül a tóban is. A tó vize nátriumsókban
felette gazdag s azért görvélyes, köszvényes, csúzos és bőrbajok ellen jó
sikerrel használják.
|
Az egykori melencei vasútállomás |
Ma mindezt kissé
másként fogalmaznánk meg, de tény, hogy a Nagybecskerektől/Zrenjanin alig 15-16
kilométerre levő fürdő alapjában véve most is jóhírű, honlapján részletes
ismertetőt találunk a gyógyhatást, kezelési feltételeket, árakat illetően. A
hely infrastruktúrája a külső szemlélőben persze sok kívánnivalót hagy maga
után, remélhetőleg a belső tartalom jobb a látszatnál. Alig egy éve még
arról cikkezett a szerbiai sajtó, hogy kiváló jellemzői ellenére ürességtől kong a neves
gyógyfürdő. A helyzet azóta javult, a nyár derekán állítólag az új vezetőségnek
köszönhetően újra benépesült a fürdőkomplexum gyógyulnivágyókkal.
|
Újrafestve a több mint kétszáz éves pravoszláv templom a mindig is szerb többségű településen |
|
Ez az épület is a település szívében áll, akár a templom |
A tóról Ruszanda
Gyógyfürdőnek nevezett intézet egyetlen akítv gyógyfürdő a szerbiai Bánát
területén. 1867-ben, a kiegyezés évében alapították, amikor megállapítást
nyert, hogy a tó iszapja rendkívül gazdag ásványi anyagokban. A tó fenekét borító iszap szervetlen eredetű, rendkívül tiszta, kénes kicsapódásokkal. A tó vize a tenger vizéhez hasonlítható, erősen sós.
|
Egy felszentelt forrás a tó közelében |
|
Melence közelében vezet el a Duna-Tisza-Duna Csatorna. Jól belátható, csak csodálni lehet általa az emberi tettrekészséget |
Boros Emil idevágó tanulmányából tudtam meg, hogy a XX. században bekövetkezett tájátalakulások során a szikes
tavak összezsugorodtak, jelentős állapotváltozások mentek végbe, így a fürdőélet is
átalakult, a legtöbb helyen a
termálvizek hasznosítása került előtérbe. Mindemellett a
Kárpát-medencében még napjainkban is találunk példát a szikes vizek és iszapok
gyógyászati hasznosítására. Jó példa erre a szerbiai Melence településen található
gyógyintézet, ahol a Ruszanda-tó szikes iszapjával kúrálják a betegeket, írja. Noha Magyarkanizsán/Kanjiža a termálfürdőben is használnak szikes iszapot gyógykezelésre. Magyarországon is
emlékeznek a szikes tavak gyógyító erejére, és vannak kezdeményezések bizonyos tavak
ilyen célú rehabilitálására is.
|
Gyönyörű park veszi körül a Ruszanda-tó partján kiépített gyógyfürdőkomlexumot |
|
A gyógyfürdőben főleg reumatikus, nő-, és bőrgyógyászati betegségeket kezelnek |
|
A tó nádas, mint bármely Kárpát-medencei állóvíz, de ki gondolná, hogy rendkívül sós, sótartalma megközelíti a 60 ezreléket |
|
Ez a bácsi naponta kínálja emléktárgyait, állítólag tíz éve szinte minden nap ott szobrozik, szinte mindenkit megszólít
|
|
A tó környéke valóságos madároázis |
|
Távol egykori fényétől, a lapátjait is elvitte a bánáti szél |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése