Bajsa, a tolerancia, a Vojnitsok

A környékbelieknek nyilván nem okoz gondot Bajsa földrajzi behatárolása, nekem azonban Bajsa és Baja mindig „közel voltak" egymáshoz, olyannyira, hogy jól utána kellett gondolnom, melyik is van Topolya mellett, és melyik Magyarországon. Végül a körülmények úgy hozták, hogy jártam egyik meg a másik helységben is, és mostmár nem gond megkülönböztetni őket. A maga módján mindkét település rendkívül szimpatikus. A kisebbik is. Múltja van, de jelene is. A jövőt illetően mégsem bocsátkoznék jóslatokba.

A helybeliek több helyre elvezettek. Pontosabban Truzsinszki Ilonka volt az, aki felhívta a figyelmem a helység nevezetességeire. Aztán „átadott" Szuhankó Ruzsenának, aki a tájházakon vezetett bennünket végig.Ruzsena és férje, Sándor a tájház éltetői, több évüket áldozták már arra, hogy összegyűjtsék, fenntartsák a muzeális értékeket, sőt a kulturális életet szervezzék a faluban. Ruzsena a magyar mellett a szerb, a szlovák és a német jellegzetességekre hívta fel a figyelmünket. Tette ezt olyan természetességgel, hogy meg kellett értenem, itt nem véletlenül hívják még mindig Testvériség-egységnek az iskolát, mert észlelhetően törekszenek a békés egymás mellett élésre. Épp ottjártamkor, november 15-én vette át a helység vezetője a Tolerancia díjat, amin már nem is lepődtem meg. A képen egy csodaszép tölgyfa az egykori művelődési ház udvarában. Kész csoda, hogy nem égett le az előtte álló kastéllyal.





Tóth Isaszegi Jusztina házában adott helyet a szlovák emléktárgyaknak
 

A friss tapasztalatok alapján joggal gondolhattam, hogy Bajsán nagy a nemzetiségi kavarodás, vagyis jelentős számú szlovák és szerb él a magyar mellett, ám tévedtem. A 2011-es népszámlálási adatok szerint csaknem 2300 főt jegyeztek, aminek kb. 60 százaléka magyar, 17 százaléka szerb, és kb. 7 százaléka szlovák, más nemzetiségek ennél is kisebb arányban élnek.
Külön élmény volt a  92 éves Tóth Isaszegi Jusztina házába bekukkantani, melynek jelentős része a szlovák kultúra muzeális értékeinek valóságos tárháza.


Ez a második tájház Bajsán, még felújítás előtt. Közvetlenül a régi mellett áll

Sok a teendő az új tájház épületében

Babakocsi, gyerekjátékok a tájházban

Vallási tárgyak gyűjteménye



Balra Truzsinszki Ilonka, Szuhankó Ruzsena és a tájházakkal szemben élő házaspár

A Bajsára érkezőnek mégis a három kimagasló templom a szembeötlőbb, arról is emlegetik legtöbben. Katolikus, pravoszláv, és evangélikus egyházi épületek. Legrégibb a pravoszláv. A török utáni újratelepítés időszakában, 1755-ben Zákó István, aki pravoszláv vallású volt, építtette fel, amelyenek helyén a faluközpontban egy fakereszt áll. A mai pravoszláv templomot Dimitrije Zako, Zako Stevan unokája építtette 1806 és 1818 között. A tempolomot Szent Dimitrije tiszteletére emelték.

A település központjában áll a rom, ami egykor úrilak volt

A római-katolikus templom története sem egyszerű, s mint sok minden, ez is kötődik a Vojnits családhoz, akik 1759-től Bajsa felének tulajdonosai. A dalmáciai származású Vojnitsok római-katolikusok voltak. 1760-ban nagy gyorsasággal építettek egy kis templomot (méretei: 18,9 m hosszú és 5,6 m széles). Falai vályogtéglából készültek, tornya deszkával fedett volt. Harang nem volt benne. A kis templom a mai katolikus templom helyén állt. Egy 1786-os adat szerint a faluközpontban volt egy fából ácsolt harangláb, amelyet mind a három felekezet használt. 1804-ben a plébános a kalocsai érsektől engedély kért új templom építésére, ugyanakkor levélben fordult a Vojnits családhoz, hogy „Isten dicsősségére, a hívek lelki épülésére és a Vojnits család ékességére" építtessen egy új templomot. A Vojnits család férfitagjai gyűlést tartottak, amelyen elhatározták, hogyan fogják előteremteni a templom építésére az anyagiakat. Három évi földbérletet, a vendéglő és a mészárszék össz bevételét, a birkák egytizedét és minden előre nem látott bevételt a templom építésére fordították. A gazdaságokon fennmaradt szalmát a következő évben téglaépítésre használták fel... A hívőknek kötelező volt résztvenni a munkában. A templommal párhuzamosan új plébánia is épült. 1815. márcis 30-án ünnepség keretében elhelyezték az alapkövet, a templom felszentelésére pedig 1816. szeptember 9-én került sor. Az új templom  29 méter hosszú, 11 méter széles, tornya 32 méter magas, a belső magassága eléri a 10 métert.

A pravoszláv templom

A katolikus templom a Vojnits család címerével

A Vojnitsok összetartóak voltak, közös volt a kiadás és a haszon is. Bőkezűen adakoztak nemes célra. Adakoztak az eszéki híd építésére, a katolikus templom és a plébánia építésére az anyagiak nagy részét szintén ők biztosították. Vojnits Máté 1817-ben szegényház-kórházat építtetett, 1830-ban pedig kálváriát és több keresztet. A Vojnitsok adományozták a Szentháromság szobrot Szabadkának, amely ma a Szent Teréz székesegyház mellett található.
A Vojnits család tagjai a szélrózsa minden irányába szétvándoroltak, eltűntek. Állítólag a környező településeken élnek még a Vojnits család leszármazottai közül.
A település középontjában a templomok között, az iskola mellett állt egykor a Zákó-úrilak, mely egy ideig eladósodás miatt a Vojnitsokhoz került, de sokan Wamoscher-kastélyként ismerik, mert végül Wamoscher Nándor tulajdonába került. Az épület egy részében működik a könyvtár, a másik része azonban leégett, a harmadik pedig – az egykori művelődési ház bálterme, vendéglője – pedig az egyszerűen az enyészeté, elhagyatott és omladozik. Mindenesetre szomorú látványt nyújt, mint sok más vajdasági kastélyrom, melyeket nem privatizáltak sikeresen.
És íme még néhány felvétel a békés, őszies Bajsáról: