Lerombolt templomaink

A síksági falvak éke a templom. Sokkal inkább, mint a hegyvidékieké. Vajdaságban nagyon sok templom kétszáz év körüli – noha vannak ennél „korosabb”, és „újkeletűbb” épületek is –, mind megérdemli a figyelmünket. Valamennyi műemlékkel is felér, épp ezért meg kellene becsülnünk ezt a sajátos építési örökségünket, óvni kellene jobban, sokkal jobban, mint tesszük. Talán épp ez a megbecsülés lappang bennünk is, hisz ezen a blogon is több ízben bukkantak fel templomok, akár a most említésre kerülők is.

Ezúttal néhány tragikus végű vallási objektum emlékét idézzük fel (a teljesség igénye nélkül), noha a sort bizonyosan folytatni kell. Hogy mi okból? Hogy miért épp most? Mert inteni szeretnénk a rövid emlékezetűeket, hogy kik követtek el hasonló tetteket. Azért most, mert nem máshonnan, mint a katolikus papság soraiból került elő valaki, aki templomrombolást kezdeményez.

Képünkön a II. világháború végéig álló, majd lerombolt csúrogi templom.

 

Egy felületes terepszemle után is úgy tűnik, a II. világháborút követő években elsősorban az elűzött német lakosság épített emlékeit perzselte fel túlsúlyban az új hatalom. A tipikus sváb házaikat túlnyomórészt meghagyták, nyilván mert azokban lakni lehetett, a templomok azonban nem kellettek, sok helyen esztelen rombolás áldozataivá váltak. Ahol megmaradtak, hívők híján az idő vasfoga végez velük lassan, de biztosan.

A tiszaistvánfalvi/járeki helyi közösség épülete, mellyel szemben állt a templom

Temerini lévén számomra legközelebbi példa a szomszédos Tiszaistvánfalva (nagymamám így nevezte), vagyis a hírhedt Járek. Az odavalósi németek többsége már ’44 októberében szekerekre rakta legfontosabb ingóságát, s nehéz, kalandos utakon visszaindult ősei hazájába, maga mögött hagyva takaros szülőfaluját az ágostai evangélikus templommal, előtte a nagy hitújító, Luther Márton szobrával. A templom hűlt helyén ma egy önkiszolgáló áll, a szobor még könnyebben eltűnt, de a németek temetőjéből sem maradt semmi, de még csak fotó sem. Amire rábukkantunk, nem alkalmas közlésre.

A háború befejezése után a „bűnös falunak” kikiáltott Csúrogon is földig rombolták a templomot. A magyar lakosság addig zömmel a Szent Lajosról elnevezett római-katolikus templomban imádkozott.

A Verbász közeli Újsóvén (Ravno selo) egykor két gyönyürű templom hirdette a német közösség jelenlétét. Feljegyzések tanúsítják, hogy igen korán, már az 1700-s években magyar és német nyelvű oktatás folyt a faluban. A falu intenzíven fejlődött egészen a két világháború között évekig, sok üzlet, műhely, orvosi rendelő, még szülészet is működött. A második világháborút követően a református és evangélikus templomot is lerombolták, helyük közelében ma egészségház áll. A lakosság pedig kicserélődött.

Cservenkán is két templom vált az esztelen rombolás áldozatává akár Újvsóvén

Újsóvétól kissé északnyugatra Cservenkán (Crvenka) is evangélikus és református vallású volt a német lakosság. Mindkét felekezetnek gyönyörű temploma állt a központban egymással átellenben. A háború végén a német lakosságot meghurcolták, a két templomot lerombolták. A helybeli magyarok római-katolikus vallásúak, neogótikus stílusban épült templomuk ma is áll a falu keleti részén.

Bánát középkeleti részében Bégaszentgyörgy és Szerbcsernye között Csőszteleken (Čestereg) a meglehetősen impozáns római-katolikus templomot tették a földdel egyenlővé 1944-1946 között. A templom 1882-ben épült, plébánosát, Schäfer Vilmost lágerbe hurcolták és kivégezték.

A ma szerb telepesfalunak tartott Lázárföld (Lazarevo), Nagybecskerektől alig 10 kilométerre az utóbbi években elsősorban arról híres, hogy itt tartóztatták le Ratko Mladić hágai körözöttet. Római-katolikus templomát 1807-1809 között építették, és 1809. november 12-én szentelték föl Szent Ágoston tiszteletére. A II. világégés után plébánosát, Heim Mihályt elhurcolták, de 1949-ben kiszabadult. A falu lakosságát 1945 márciusában elhurcolták, helyükre a következő évben boszniai szerb telepesek érkeztek. Római-katolikus templomát 1948-ban kezdték széthordani, és csak az 1980-as évek elején bontották el végleg, miközben istállónak is használták. Anyakönyveit is megsemmisítették. A hívők nélkül maradt evangélikus templomát az ortodox egyház vette át.

 

 

 A katolikus templomot 1948-ban kezdték széthordani, és csak az 1980-as évek elején bontották el végleg Lázárföldön

A lázárföldi evangélikus templomot néhány éve az ortodox egyház vette át, és működteti