Ma Mozsor békés kis falunak számít, továbbra is a Tisza jobb partja közelében, a Titeli fennsíktól északra, a történelmi Sajkás-vidéken fekszik. Még magyarok is lakják. A 2011-s népszámlálás adatai szerint 14-en a két és fél ezer lakosból (0,46 százalék). 1945-ig a falu 20 százaléka volt magyar ajkú.
Valamilyen oknál fogva a három helység közül ebben merült leginkább feledésbe a hetven évvel ezelőtti embertelen, véres bosszú, minek során a katolikus templomot is lerombolták. Tégláiból disznóólakat építettek a Tisza parrtján.
Tavaly nem sokkal Halottak napja előtt néhány elkötelezett személy, közöttük Matuska Márton, Tóth László, Jakubec György szerény megemlékezést szervezett. Matuska Márton, az események sokéves kutatója jelentéséből tudjuk, hogy: „Néhai Petrik Verona helybeli lakos Legenda a bácskai magyarokról címen versbe szedve írta meg a történetet, ebből már 1990 óta tudjuk, hogy mintegy félszáz helybélit nyomban a partizánok megérkezése után egy pincébe zártak, 11 napon át kínozták őket, majd november 2-án, összekötözve falhoz állították, nyilvánosan lelövöldözték őket. Tetemüket szekerekre dobálták és a falutól mintegy másfél-két kilométerre levő Lótemető néven ismert dögtemetőben ásták el.
A lemészároltak között volt Köves István helybéli katolikus plébános. Őt különös kegyetlenséggel kínozták. A katolikus templom oltára előtt elhelyezett tűzhelyen sütögették. Tetemét fehér karingben, nyakában stólával a többi tetem tetejébe dobva vitték a Lótemető felé, útközben azonban föléledt aléltságából, emiatt a falu szélén, az akkori labdarúgó pályánál fölakasztották, s ezután vitték elásni.
Ugyancsak néhány magánszemély szándékozott a tömegsírnál elhelyezni egy beton emléktömböt még 2007-ben. Moldvai Károly tiszakálmánfalvi lakos ki is öntötte, benne az 1944-2007 évszámokkal, abban az esztendőben azonban annyira esős volt az idő, hogy a Lótemetőt sehogyan sem lehetett elérni a szállítmánnyal, ezért újabb évszám került a betonba: 2008. A minap elhunyt Suhajda Lajos verbita szerzetes szentelte föl abban az évben, és ő mondott megrendítően szép engesztelő imát az elhunytak lelki üdvéért.
A balladaíró azt is megénekelte, hogy a tömegmészárlást követően, 1945. április 18-án a falu maradék lakosságát kikergették otthonából, a családokat szétszaggatva a munkaképtelen időseket és a gyermekeket a járeki haláltáborba, a munkaképes nőket és a maradék kevés férfit az újvidéki gyárakba, némelyeket pedig a Belgrád-Zágráb közötti vasútvonalhoz terelték kényszermunkára.
Az idei (2013) megemlékezésen ft. Franjo Lulić titeli plébános mondott imát magyar nyelven. A jelen levő hét tisztelgő között egyetlen mozsori születésű személy volt, az Újvidéken élő Jakubec György."
Néma marad az ember.
A mozsori emlékhely az egyik legméltatlanabb: a falutól két kilométerre elhelyezkedő, nehezen megközelíthető dögtemetőben állati csontmaradványok hevernek szerteszét, és biztosan azt sem lehet tudni, hol van a tömegsír, módszeres kutatás ugyanis itt még nem folyt ennek a felderítésére. 2008-ban azonban sikerült emléktömböt emelni, 2013 januárjában pedig a feltételezett helyszínen ugyanaz a hat-hét megemlékező fákat ültetett.
 |
| Faluvég – a Tiszához vezető út |
 |
| Közel három kilométerre folyik a Tisza a falutól, ahol víkendövezetet alakítottak ki és felüdülni vágyók is szép számban vannak |
 |
| A pravoszláv templom áll |
 |
| Kegyeletből kutat és köré faházat építettett egy magánszemély, az emberek, mint a kegyhelyeken, pénzt hagynak ott |
 |
| Békés, nyári nap a mozsori helyi közösség épületében |
 |
| A víkendövezet tövében magasodik a löszhegy, sok száz madárpárnak adva otthont |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése