Kastélyromok földjén

Ha felállsz egy tökre, akár a Gellérthegyig is elláthatsz – tartotta a mondás a Bácskában, és a mondás (legyen az akár nagyotmondás), mese, legenda úgy virágzott a mi síkvidéki tájunkon, mint elsőrangú földjén a napraforgó. Úgy képzelték, a magyar dzsentri errefelé naphosszat pohárral kezében sétálgat, és a lovát is vendégül látja, ha mulat. Lelbach Gyula, amikor pesti színésznőt látott vendégül, rózsaszirommal szórta fel a fogat útját a vasútállomástól a szabadkai színházig. Az egész társulat pedig napokig vendégeskedett a birtokán – az elmaradt előadásokat a nábob fizette.
Bizony máig sok esetben alaposan megváltozott a helyzet, láthatjuk a felvételen is, mely a belcsényi/Beočin Spitzer-kastély állapotát örökítette meg kb. 3 éve, 2010 táján.


Az igaz történetek abban különböztek errefelé a legendáktól, hogy ritkán tartogattak boldog befejezést. A magyar földbirtokosvilág elmúlásának első felvonása a határon túli területeken játszódott le, tragédiákba forduló sorsokkal. A kastélyok is osztoztak az urak sorsában. Elpusztult a magyar klasszicizmus egyik szép emléke, a beodrai Karátsonyi-kastély, az Ybl Miklós tervezte zsombolya-csitói (ma Románia) Csekonics-kastélyt maga a grófi család bontatta le, mert lecsökkentett birtokából képtelen volt fizetni a tetemes építményadót. A szalonokat, ahol korábban vadászatokról, lóversenyekről, bálakról, fényes partikról szövődött a társalgás, hirtelenjében csak a végrehajtók kezdték látogatni...

Mi van a fölszín alatt a Bácskában?!… Hogy is kaparná azt ki idegen patkó?!… A Pegazusnak, a patkónak odavalónak kell lenni, hogy a füvek és nádasok alatt megtalálja a tündérkastélyt. Mert az megvan nálunk, és én itt még sok száz sort írhatnék az aranyról és napsugárról, ami a szívembe világít, ha hazagondolok a messzeségből” – írta Papp Dániel (1868–1900) Ómoravicán született író, újságíró szülőföldjére visszaemlékezve.

Szomorú sorsra jutott a beocsini Spitzer-kastély

A vajdasági Bánátot járva különösen feltűnőek az egykori virágzó életet szimbolizáló kastélyok, melyek egy nagyon pici részét rendeltetésszerűen használnak, túlnyomó többségét azonban vagy átengedtek az enyészetnek, vagy közcélokat szolgál, és azért rongálják, vagy újgazdagok foglalták el, mert jobb híján eladták őket. Itt van a kanaki/konaki Dániel-kastély, a beodrai/Novo Miloševó-i Karácsonyi-kastély, a bocsári/Bočar Baich, vagy Hertelendy-kastély, a törökkanizsai, a törökbecsei, a csókai, a padéi, a szerbcsernyei, vagy (hogy ne legyünk igazságtalanok Bácskával szemben, mert ott is gyönyörű „példányokkal" találkozunk: a Bezerédi-kastély Dunacsében/Čelarevón, a Szécsen-kastély Temerinben, a Kárász-kastély Horgoson, az Óbecse közelében levő, vagy a kölpényi/Kulpin Dunđerski-kastély, és itt van még Szerémség is, például a belcsényi/Beočin Spitzer-kastély... szinte minden helységben akad legalább egy. Minderről, mindezek sorsát Podhorányi Zsolt 2011-ben kiadott Mesélő délvidéki kastélyok című műve foglalja össze. A kötetet a budapesti Szobek Bt. és a zentai Vajdasági Magyar Művelődési Intézet közösen adta közre. Sajnos, már nem kapható, legfeljebb antikváriumokban.

 

A kölpényi Dunđerski-kastély

 

A temerini Szécsen-kastély

Minden kastélynak megvan a maga sorsa, ahogy a könyveké is – olvashatjuk ebben a kötetben. A magyar kastély sorsa a gazdátlanság és a hanyatlás. Szerencsésebbek azok az épületek, amelyek egy nemkívánatos társadalmi réteg emlékanyagaként fennmaradhattak a szocializmus éveiben. Traktorállomásnak, szükséglakásnak, súlyos rongálásnak és érthetetlen átalakításoknak kitéve, de álltak. Szemben más kúriákkal és kastélyokkal, amelyeket lerombolásra, megsemmisítésre ítélt a helyi vezetés vagy a második világháború csapatai. A magyar Alföldön az egykori úri lakok mintegy ötven százaléka semmisült meg a második világháború alatt és után, ellentétben az ország szerencsésebb részeivel. Az osztrák határ közelségében, Győr vagy Vas megyében az arány húsz százalék, és a rezidenciák nyolcvan százaléka ma is áll.

Bácskában és Bánátban kastélyok és kúriák itt gyakran a település határában vagy a pusztában épültek, és ez gyakran megpecsételte a sorsukat. A puszta csendjében könnyebb, nyugodtabb munka a rombolás, a drága és értékes építőanyag elvitele, amelyre a háború pusztításai után nagy szükség volt az újjáépítésben. A kastélyok tulajdonosai ráadásul az esetek túlnyomó részében magyar vagy elmagyarosodott urak voltak, így a rombolás pusztító szenvedélyét a földbirtokosok elleni gyűlöleten túl a nemzetiségi ellentét is tüzelte. Kevés helyen volt annyira mostoha a magyar kastély sorsa, mint a Délvidéken, ahol az etnikai konfliktusok is szenvedélyes öldöklésben törtek ki a térség nagy történelmi fordulópontjainak idején.

 

Kanaki gyöngyszemek

A Bácska és a Bánság tekintélyes része a XVII. század utolsó éveiben szabadult fel a török hódoltság alól, a következő évtizedekre tehető a terület etnikai összetételének kialakulása. Ekkor vált tömegessé a különféle nemzetiségű, szerb, német, román, bolgár népcsoportok beköltözése, az egykori Bács-Bodrog és Torontál vármegye benépesülése. Elég sokszor hangoztatott vélemény szerint a trianoni béke előzményei is erre az időszakra nyúlnak vissza. A Délvidék történelme alapjaiban határozta meg Magyarország modern kori helyzetét, ehhez képest óriási aránytalanság, hogy ma legtöbben azt sem tudjuk, mit is értünk pontosan Délvidéken, a Bácska és a Bánság kifejezése is összefolyik a közvélekedésben, írja ugyancsak Podhorányi.

A terület legjelentékenyebb, mintát adó arisztokrata kastélyai és kifinomult ízléssel, műértő építész irányítása alatt épített úri lakjai jórészt elpusztultak vagy az összedőlés határán állnak, gazda nélkül adják át magukat az enyészetnek. Járjunk bár a Versec környéki temesvajkóci/Vlajkovac Bissingen-Nippenburg-kastély romjainál, a szecessziós stílusban épült, különleges, babapusztai, vagy sári/Aleksa Šantić-i Fernbach-kastély pusztuló falai között, elhatalmasodik rajtunk az érzés: nem sokáig láthatjuk ezeket az égbe törő tornyokat, kovácsoltvas lépcsőkorlátokat, a rokokó kagylódíszítés homlokzati díszeit. Egy régi világ mementójaként állnak, ameddig állnak. Pedig turistacsalogató kincs is lehetnének, akár Csehországban, akár Bajorországban, vagy Franciaországban.