Fejértelep a homoksivatagban

Ivóvizet biztosít a szélkerék

Nem garantált a sivatagi élmény annak, aki bekanyarodik Fejértelepre (Šušara), a delibláti homokpuszta zömmel magyarok lakta, alig háromszáz fős településére. Sőt, a látvány valószínű meg is téveszti. A helybeliek tudják igazából felokosítani, nekem is ők magyarázták el, hogy nem hagyományos dombokon keresztül vezetett a faluba utunk, hanem homokdünéken, melyek felső rétegét megkötötte a növényzet. Tőlük hallottam arról is, hogy a homokos talaj kifejezetten kedvez egyes növényeknek, a szőlőt például világszerte megtámadta a filoxéra, csak itt nem, továbbá itt fejlődik csupán a keleti bazsarózsa széles e tájékon, noha legtöbben azt hiszik róla, hogy egyszerű pipacs. A homokvidéknek a közhiedelemmel ellentétben igen gazdag növény- és állatvilága van, de akkor is más itt az élet, mint Bácskában, Bánátban, magyarán: tudni kell itt élni. A természet közelsége sok mindenre megtanította az itt élőket. Ami igazán szembetűnő, és megkerülhetetetlen, az a falu bejáratánál álló szélkerék. A dél-bánáti kossava nem kíméli, de így a jó. Ennek a felújított szélkeréknek köszönhetően nyernek ivóvizet az itt élők, mintegy 160-170 méter mélységből.

Homokdünéken keresztül vezet az út Fejértelepre

A 36 km hosszú, és 11 km széles homoksivatag hullámos dombokból, hosszúra nyúló homokbuckákból áll, melyek néhol hegyeknek is beillenek. A homokbuckák és völgyek mind délkeleti-északnyugati irányba húzódnak, jelezve az ott uralkodó szelek irányát. Részben egészen puszta, részben legelők vagy erdők borítják, futóhomokja pedig egészen finom és legömbölyödött szemcséjű. Több helység is meghúzódik területén, legismertebb talán Deliblát (Deliblato), Homokos (Mramorak), Fejértelep.

Fejértelepre Izbistye irányából érkezhetünk, mert kialakított út tovább nincs. Hatvan évvel ezelőtt még 850 lakosa volt, most kb. háromszázan lakják. Legtöbben a nehéz megélhetési feltételektől, a kétkezi munkától menekültek, a könnyebb megélhetés reményében a környező városokba, és távolabbra költöztek el. A falu érdekesmód megmaradt magyar többségűnek, az anyanyelvi oktatásról mégis lemondott. Hosszú évek óta szerb nyelven kezdi meg tanulmányati minden falubeli gyermek, négy osztályig helyben, azután pedig utazva. Egyik-másik helybeli bevallja, az ő hibájuk volt, maguk mondtak le a magyar nyelvű tanításról. Azt hitték, könnyítenek a gyerekek dolgán, hisz valóságos szigetet képeznek, a falu határait elhagyva már csak szerb nyelven értekezhetnek és tanulhatnak.

 

 

Az egykori templom

 

A Szent László lelkipásztorkodási központ

Az erejükből azonban úgy tűnik még sok mindenre telik. A napokban mutatták be a helység magyar nyelvű helytörténetét, melynek folytatása is lesz, és szerb nyelvre is lefordítják. Id. Beretka Sándor sokéves gyűjtése könyv formát nyert, örök emléket állít a falu népének.

 

 

Első pillantásra azt hisszük, pipacs, pedig nem, ez a gyönyörű virág a vidékeinken ritkaságszámba menő keleti bazsarózsa

 

Az egykori művelődési otthon

A mostani, felújított művelődési otthonban nagyterem is van, konyhával, sőt a nyugdíjasok is kaptak egy szobányi termet