A kaboli-péterváradi nagy rét

Újvidéktől mintegy 20 kilométerre délkeletre, a Duna bal oldalán húzódik a kaboli/kovilji-péterváradi rét, az a kivételes természetvédelmi övezet, mely mintegy 5000 hektáron nyújt életteret közel 170 madárfajtának, csaknem 50 féle halnak, értékes és ritka növényeknek, a mocsaras vidékek élővilágának.

Az ún. Újvidék-Belgrád autóút mentén húzódik, sokan mégis inkább a régi belgrádi út mentén, Pétervárad után Tekijához érve fedezik fel, úgy menet közben. A nagy kiterjedésű rétet valójában a környékbeliek ismerik legjobban, szélesebb körben nemigen tartják számon a vajdaságiak.

Pedig a legenda szerint itt, vagyis a Dunától alig néhány kilométerre fekvő Kabol közelében botlott meg egykoron Attila lova, sőt Kabol neve is lovat jelent. Ez utóbbi állítással a szerb szájhagyomány megegyezik, ugyanis volt időszak amikor Kobilának nevezték a helységet. Feljegyzések szerint Szent Száva 1216-ban személyesen építtette a ma is neves kovilji kolostor helyén álló templomot, sőt II. András magyar király hálából ebben segítségére is volt, minthogy Száva meggyógyította beteges gyermekét. Az elsődleges templom persze a török időkben megsemmisült, a XVII. században kezdett itt újraépítkezni a szerb ortodox egyház. Az 1848/49-es magyar szabadságharc idején újra a tűz martalékává vált a kolostor, nem sokkal később a Fruška goráról hozott kőből építették újra. A kolostorban élénk egyházi élet folyik ma is.

 

 

Alsó és Felső Kabolból alakult ki a mai település. A II. világháború vége óta egységes neve van

 

Röviden szólva tehát aki természetközelségre vágyik, aki lelki életet kíván élni, Kabolba jó helyre érkezik. És ez nem minden. A bohém művészlelkek is ide jártak még nemrégiben haza, a Na kraj sveta elnevezésű, „világvégi” kocsmába, mindaddig míg be nem csukták, és Đorđe Balašević nemrégi filmjét is a csodálatos rét ihlette… Itt született Laza Kostić – akinek a tiszteletére idén minden bizonnyal emlékszobát nyitnak, a Lazaniumot –, és később itt látta meg a napvilágot Gál László költő, lapunk megbecsült munkatársa, aki a Kovilji altatódal című versében köszönetet mond édesanyjának, hogy kicsiny korában az altatókat magyarul mesélte neki. Versében így énekel: Kovilj... a házak kékre festve / s ikonok csüngnek minden falon. / Bizony, Koviljon nem aludtak / és nem ébredtek a magyar dalon...

Becsukták a nevezetes világvégi kocsmát Kabol közelében, vagyis a Na kraj sveta hangzatos nevű vendéglőt, melynek bohém vendégei igyekeztek nyomot hagyni maguk után. Hát, sikerült nekik!

Noha a kaboliak, a péterváradiak tisztában vannak a felbecsülhetetlen értékkel, nemigen hasznosítják a természet adta lehetőségeket. Lehet épp ennek köszönhető a nagyvárostól alig húsz kilométerre eső, és kisebb településektől körülzárt természeti paradicsom viszonylagos érintetlensége? Próbálkozások azért vannak. Három évvel ezelőtt nyílt meg egy ökológiai oktatóközpont a Vajdaság Erdei közvállalat, valamint az illetékes tartományi környezetvédelmi szervek közös beruházásaként, ami valójában ennek a gyöngyszemnek a népszerűsítését is magával hozta.

Megjött a tavasz, vele együtt nemcsak a kikericsvirágzás, hanem a magas vízállás

A tekijai zarándokhely mellett elhaladók megcsodálhatják a töltés és a rét találkozását