Több ízben is nekigyürekezett a közösség a szerémségi Belcsény/Beočin egykor fenséges kastélyának megmentésére. A napokban, alig egy hete, épp ilyen hírek keltek szárnyra, miszerint várható, hogy a pusztulásnak indult épület tetőzetét kicserélik, hogy megmentsék az épületet a folyamatos beázástól. Két évvel ezelőtt is hasonló híreket olvashattunk, akkor azzal egészítették ki a bejelentést, hogy a rekonstrukció nyomán múzeummá alakítják az épületet. A felújításból nem lett semmi, még kevésbé a múzeumból. Kérdés, jutnak-e végre valamire. Egyébként az épületmentő rekonstrukciót a tartományi műemlékvédelmi intézet jelentette be.
Belcsény földrajzilag a Szerémség része. E Duna-parti városka a Tarcal-hegység/Fruška gora északi lankáin nyújtózik el. Az első írásos említése 1702-ből való, ekkoriban leginkább pincészetként került megemlítésre.
Gyáripara a fejlettebb városok közé sorolja, elsősorban az 1839-ben Csik József által alapított cementgyárnak köszönhetően. A Tarcal hegységben található márgaréteg jelenti a cement ipar alapanyagát, ennek következtében a XIX. század végére több gyár is alakult (Redlich, Ohrenstein, Spitzer-féle). A hegységből kinyerhető márgát először Clark Ádám a Széchenyi-féle Lánchíd megépítéséhez használta fel. A Lánchíd építéséhez szükséges cementet a Dunán juttatták el Budapestre.
Eklektikus stílus jellemzi, hiszen több irányzat jegyei is ötvöződnek, mint a gótika, reneszánsz és a barokk elemek. Ennek ellenére mégis a szecesszió keretében említhetjük. Az úri lak belső és külső részei teljes mértékben egyediek, melyekhez tökéletesen illeszkedhettek a bútorok. A belső díszítésben előtérbe kerültek a magyar virágmotívumok. Az épületben a rózsaszín és a kék színek a leghangsúlyosabbak. A kandalló – ami sajnos mára megrongálódott – a felületét különleges rajzok és Zsolnay-kerámia lapok ékesítik. A falakat gipsz és fa elemek díszítik. Az ablakok üvegeit is színes virágmotívumok díszítik. A hatalmas fából készült bejárati ajtón kovácsoltvas „S” betű kapott helyet, mely a Spitzer család kezdőbetűjét jelöli. A főbejáratot elhagyva félköríves lépcsőn keresztül jutunk le. Reneszánsz stílusú boltívek tárulnak a szemünk elé. Az oldalsó homlokzaton egy széttárt szárnyú turulmadár őrzi a kastélyt. A zöld ligetben egy kis kápolna maradványa is meglelhető, amit az évek során a vad növényzet szinte teljesen eltakart. A kastély tökéletesen ábrázolja az adott kor ízlés- és társadalmi világát – írja a delvidekiutazas.com.
1997-ben állami védelem alá helyezték, de állapota folyamatosan romlik. Ezt megelőzően könyvtárként, majd művelődési otthonként, és vendéglőként is használták. A lakosság összefogásával 2004-ben felújították a mennyezetet, a cserepek átrendezése is megtörtént.
A belcsényi Spitzer-kastély mellett mintegy 80 uradalmi kastély és kúria áll vidékeinken, sajnos a többségük méltatlan állapotban, magára hagyatva. Épp ezért őszintén szurkolunk, hogy a belcsényi kastély és még minél több megmeneküljön a pusztulástól, és ne tűnjenek el, mint a kor, melyről mesélnek.
Belcsény földrajzilag a Szerémség része. E Duna-parti városka a Tarcal-hegység/Fruška gora északi lankáin nyújtózik el. Az első írásos említése 1702-ből való, ekkoriban leginkább pincészetként került megemlítésre.
Gyáripara a fejlettebb városok közé sorolja, elsősorban az 1839-ben Csik József által alapított cementgyárnak köszönhetően. A Tarcal hegységben található márgaréteg jelenti a cement ipar alapanyagát, ennek következtében a XIX. század végére több gyár is alakult (Redlich, Ohrenstein, Spitzer-féle). A hegységből kinyerhető márgát először Clark Ádám a Széchenyi-féle Lánchíd megépítéséhez használta fel. A Lánchíd építéséhez szükséges cementet a Dunán juttatták el Budapestre.
Eklektikus stílus jellemzi, hiszen több irányzat jegyei is ötvöződnek, mint a gótika, reneszánsz és a barokk elemek. Ennek ellenére mégis a szecesszió keretében említhetjük. Az úri lak belső és külső részei teljes mértékben egyediek, melyekhez tökéletesen illeszkedhettek a bútorok. A belső díszítésben előtérbe kerültek a magyar virágmotívumok. Az épületben a rózsaszín és a kék színek a leghangsúlyosabbak. A kandalló – ami sajnos mára megrongálódott – a felületét különleges rajzok és Zsolnay-kerámia lapok ékesítik. A falakat gipsz és fa elemek díszítik. Az ablakok üvegeit is színes virágmotívumok díszítik. A hatalmas fából készült bejárati ajtón kovácsoltvas „S” betű kapott helyet, mely a Spitzer család kezdőbetűjét jelöli. A főbejáratot elhagyva félköríves lépcsőn keresztül jutunk le. Reneszánsz stílusú boltívek tárulnak a szemünk elé. Az oldalsó homlokzaton egy széttárt szárnyú turulmadár őrzi a kastélyt. A zöld ligetben egy kis kápolna maradványa is meglelhető, amit az évek során a vad növényzet szinte teljesen eltakart. A kastély tökéletesen ábrázolja az adott kor ízlés- és társadalmi világát – írja a delvidekiutazas.com.
1997-ben állami védelem alá helyezték, de állapota folyamatosan romlik. Ezt megelőzően könyvtárként, majd művelődési otthonként, és vendéglőként is használták. A lakosság összefogásával 2004-ben felújították a mennyezetet, a cserepek átrendezése is megtörtént.
A belcsényi Spitzer-kastély mellett mintegy 80 uradalmi kastély és kúria áll vidékeinken, sajnos a többségük méltatlan állapotban, magára hagyatva. Épp ezért őszintén szurkolunk, hogy a belcsényi kastély és még minél több megmeneküljön a pusztulástól, és ne tűnjenek el, mint a kor, melyről mesélnek.
A kastély 1890-1892 között épült, tulajdonosa Spitzer Ede cementgyáros, tervezője Steindl Imre |
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése