Fél évszázada tűnt el a Senki szigete

Idestova ötven éve: 1964, 1965 és 1967 nyarán román diákok lepték el Ada Kaleh szigetét. Bukarestből érkeztek, az Ion Mincu Egyetem Építészettörténeti tanszékéről, hogy tanáraik vezetésével felmérjék a Vaskapu erőmű által elárasztásra ítélt területek kiemelkedő építészeti emlékeit. Fő céljuk egyfelől a pusztulásra ítélt műemlékek dokumentálása, másrészt pedig az áttelepítésre szánt epületek bontási és újjáépítési tervének elkészítése volt. Mintha viaszt öntöttek volna a sziget arcára. A diákrajzok által betekintést nyerhetünk a sziget utolsó napjaiba, hiszen amint ők letették ceruzájukat, a bontás szinte azonnal meg is indult. Bővebben a dunaiszigetek.blogspot.com-on olvashatunk a több mint 30 méterre a víz felszíne alá került szigetről.

Jókai nem hazudott: létezett a Senki szigete. A magyar-román-szerb hármashatár közepén elnyúló Ada-Kaleh szigete turisztikai attrakciónak számított jó klímája, vadregényes festői romjai és etnikai egzotikuma miatt, amely a Vaskapu I. erőmű építése miatt 45 éve tűnt el a Duna hullámaiban.

Ada Kaleh szigete nevében hordozza a háborús múltját. Elnevezése a török nyelvből származik, annyit tesz mint Erőd-sziget. Első erődjét azonban nem a török emelte, hanem 1444-ben Hunyadi János, éppen a előrenyomuló Török Birodalom ellen. Ada Kaleh erődje számtalanszor cserélt gazdát a történelem során, néha komoly ostrom után, néha pedig békésebb körülmények között. Az erőd békeidőben kifogyhatatlan kő és téglabányaként szolgált a helyi lakosok számára. A törökök által lakott település házai nem egyszer a vár katakombái fölé épültek, a várfalak szerves részét képezték a falu képének.

Ada Kalehot törökök lakták, az ott élők dohány, szőlő- és rózsatermesztéssel foglalkoztak és csempésztek. A szigetet 1972-ben, a vaskapui vízerőmű gátjának megépítése után vízzel árasztottak el. A sziget Orsova és Kladovo között helyezkedett el; a mérete 1,7×0,4-0,5 km volt.

A pozsarevaci béke (1718) utáni 20 évnyi béke idején az erődöt a legmodernebb Vauban-féle megoldások szerint építették át Savoyai Jenő elképzelései alapján. 4 bástya épült, a Károly, Jenő, Mercy és Wallis, melyet 1739 után a visszatérő törökök átneveztek. Az elsüllyesztéskor az erőd még mindig a XVIII. század eleji képet mutatta, sokkal inkább nyugati, mint török stílusjegyekkel (kapuk, díszítések, tornyok, stb.).

Az erőd kapui a késő barokk kort tükrözik vissza. Hasonló stílusban épültek annak idején például Gyulafehérvár, Pétervárad, vagy Eszék várkapui. Miután 1968-1971 között több régészeti feltárást végeztek a szigeten, az erőd egyes részeit a kapukkal együtt elbontották, téglánként, kövenként megszámozták és részben újjáépítették a közeli Simian-szigeten. Jelenleg is ott pusztulnak, hiszen a terv, hogy az egész török közösséget házastól oda telepítik át, nem sikerült.

Az erődben épült település két egymásra merőleges utcáját az építész hallgatók érdemesnek találták arra, hogy az utókor számára is megörökítsék. A párosan megörökített házsorok egymással szemben, az utca két oldalán álltak. Érdekes, hogy szinte nincsen két egyforma ház egyik utcában sem. Némelyik metszetre rákerültek az erőd kazamatái, ahonnan a házak téglái származtak. A stíluskavalkád mellett az ábrázolt fák is érdemesek a figyelemre, ugyanis szinte mindegyiknek hiányzik valamennyi a lombkoronájából, ami csúcsszáradásra utalhat.

Az utcasorok mellett a jelentősebb építészeti értéket hordozó házakat részletesebben megörökítettek. Ezek közül a legfontosabb Regep aga háza, aki a sziget "polgármestere" volt a XIX. században. Az erődön kívül épült, attól keletre, a török temetőtől északra, a Duna partján.

Ada Kaleh legjellegzetesebb épülete az erőd keleti szárnyán épült a mecset és a hozzá tartozó minaret volt. 1720-ban eredetileg ferences rendháznak épült, amikor egy tucat német telepes család érkezett az akkor még Caroline-szigetnek nevezett földdarabra. 1739 után a törökök mecsetet rendeztek be falai között. A török szultánok személyesen is gondját viselték a távoli diaszpóra imaházának, 1902-1903-ban szultáni adományból épült meg a minaret, és került egy 480 kilós perzsaszőnyeg a kétszintes imaterem padlójára. Ez a mecset egyedülálló volt a világon, hiszen késő-barokk stílusjegyeket viselt magán. Az elárasztás után egy ideig még a víz fölé nyújtott ujjként jelezte a sziget helyzetét, de aztán a vízár bedöntötte a tározóba.
A sziget pusztulása Gheorghe Gheorghiu-Dej, Nicolae Ceaușescu és Josip Broz Titónak köszönhető, akik az 1964-72 között közös román-jugoszláv vállalkozásban kívánták megépíteni a Vaskapu I. erőművet, amely akkor a világ legnagyobb vízerőművei közé tartozott 2×2052 MW kapacitásával. Az építménybe csaknem 3 millió köbméter betont építettek be. A fő gát 441 méter hosszú és 60 méter széles. A gátrendszer 33 méter magasra duzzasztott 2 milliárd köbméter vizet, ami miatt Orsova óvárosa, valamint Nagyzsuppány, Tuffás, Dunaorbágy és Koromnok falvakkal együtt Ada-Kaleh szigete is víz alá került. A szigeten élő török lakosságot Törökországba és Dobrudzsába telepítették. A gát építésével egy időben Adriana Miha építész és Nocolaescu-Plopsor akadémikus kezdeményezésére az erőd, a kazamaták, a bazár köveinek egy részét sorszámmal látták el, s pár kilométerrel arrébb, a Szörényvár előtti Simian-szigeten újra felépítették. A mecsetet és a minaretet együtt azonban nem költöztették át ide. A szélesre felduzzasztott Dunából sokáig kilógott a mecset tornya, míg pár év múlva bele nem dőlt a folyóba. Ezzel örökre eltűnt a térképről egy kis sziget. Senki szigete semmivé lett.