A Dunđerski család fénykora és hanyatlása

 

Mi maradt a hatalmas vagyonból?

Felsorolni is nehéz lenne a Hercegovinából származó, egyik legmódosabb és legismertebb vajdasági szerb család, a Dunđerskiak három évszázad alatt összegyűjtött vagyonát. Nem is vállalkoznék erre a lehetetlennek tűnő feladatra, még akkor sem, ha a kommunista hatalom a II. világháborút követően egy tollvonással nem tette volna tönkre ezt a nagyratörő, a monarchiában igencsak sikeres családot. A Dunđerski-leszármazottak most ugyanúgy kérik vissza a családi vagyont, mint sok másik, és sajnos úgy tűnik ugyanolyan halvány reménnyel, mint mások.

Ahol 72 fokos víz tör föl a földből

Olyan dimbes-dombos, változatos domborzatú település a mai Pacsér, hogy nem csoda, ha a síksághoz szokott szemet egyből elragadtatja. Az egyenes utcák aztán rádöbbentenek, hogy hiába, mégis az Alföldön járunk. Félreértés ne essék: a szép Alföldön, melynek ugyanúgy megvannak az előnyei és hátrányai, mint más tájaknak.

Pacsér mégis különleges. A falu központjába érve láthatóak az építkezési törekvések: a régi megőrzése, de valamiféle egységben. A térség a régi korokban is mintha népszerű lett volna. A településtörténetben különösen megkapó az a fejezet, miszerint 1462-ben Mátyás király az akkor Csongrád vármegyéhez számított Bajmokot s ennek egész környékét, így Pacsér falut is anyjának, Szilágyi Erzsébetnek adományozta.



 

A Duna mellett, Csében

Mein Haus ist ein Bethaus (Otthonom a templom) – hirdeti a dunacsébi/Čelarevo római-katolikus templom belső falain ékes németséggel. Ez az egyházi intézmény őrzi leginkább az egykori német ajkú többségi lakosság emlékét. Gondnoka épp nyitvatartotta az ajtaját, amikor május 1-jén arra vezetett utunk. A „nagyhangú", semmivel sem kisebb bajuszú, korosodó, sokat nélkülöző ember benyomását keltő férfi szerint ő és öt öregeasszony (szerbül: pet baba i ja) jár még a katolikus templomba. Ahhoz viszonyítva egészen jó állapotban van. Felhívta figyelmünk a bejárati ajtó feletti bekeretezett, fekete keresztre. Elmagyarázta, hogy a helybeli németek elűzése nyomán az új honfolgalók felgyújtották a fatemplomot, s abból a templomból csupán az a fakereszt (kb. 30 cm magas) maradt meg, ami ott látható. Szavahihetőségében nem voltunk meggyőződve, hisz feljegyzések maradtak arról, hogy 1907-ben leégett a templom... Feltörték a templomot nem egy ízben – tudtuk meg, s ebben nyilván nincs okunk kételkedni –, kirabolták építtetőjének sírját is, aki az alagsorban nyugszik. Felvételünkön is kivehető: a szőnyeg mentén egy részen sötétebb, pirosló márványlapok jelzik a sírlejáratot. Kívülről siralmasabb állapotban van az épület, mint belülről. Bármennyire is kevés hívő maradt, időről-időre őket is meglátogatja a szomszédos helységből a pap. A Palánkától alig 11 kilométerre keletre, a Duna partján fekvő Dunacséb azonban másról is nevezetes.