Sári, Klári, Janka – nőkről elnevezett települések Vajdaságban?

Kétségtelen, hogy sok település neve személyhez kötődik. Érdemes utánanézni, hogy Rezsőháza, Tamáslaka, Lukácsfalva, Zsigmondfalva, Pálmajor, Ernőháza, Lázárföld, Istvánfölde... kiről kapta a nevét. Jóval ritkábban ugyan, de női nevek is szerepelnek a helységnevekben: Zombor községben találjuk Sárit, a bánáti oldalon ennél több is „rejtőzik”: Zichyfalva közégben Kismargita, Nagymargita, Nagybecskerekhez közel Jankahíd, Erzsébetlak, Magyarcsernye községben Klári, és Leónamajor, Begaszentgyörgy községben pedig Katalinfalva. Már csak az a kérdés, hogy az elnevezés valójában kihez kötődik. Tényleg nőkhöz?
A fotó Erzsébetlakon készült.







Csaknem elpusztult a Fernbach-kastély Sárin

Sáriról, azaz Babapusztáról (szerbül Aleksa Šantić), erről a magyar határ közelében fekvő faluról annyit tudunk, hogy 1486-ban még Sáripusztaként jegyezték a dokumentumok, de nem tudni biztosssággal, kiről kaphatta nevét. Csupán az biztos, hogy a Kárpát-medencei helységnevek között többször szerepel a Sáripuszta. A vajdasági a XX. század derekán már Babapuszta lett, majd 1924-től Aleksa Šantić néven is jegyzik a boszniai szerb költő iránti tisztelet jeleként. 1941-ben az idetelepített 106 bukovinai székely család a Hadikkisfalu nevet adta a településnek. Ma a lakosság kb. 5 százaléka magyar.

Ugyancsak feledésbe merült, legfeljebb családi legendákban él a szécsányi községhez tartozó Kismargita (Debrecen közelében is van egy ugyanilyen nevű település), azaz Banatska Dubica nevének eredete. A települést írásos dokumentumok jegyzik már 1685-ben Margiticze néven, majd 1888-ban Kismargita néven, 1919-ben Mala Margitaként is nevezik.

 

Nagymargita Bánát délkeleti részén

Zichyfalva (Plandište) községhez tartozik Nagymargita (szerbül Margita), melyet már 1597-ben is ezen a néven emlegettek, noha a XVII. században egy ideig Szent Margitaként szerepelt az okmányokban. A név eredete homályba veszett.

 

 

 

 

 

 

 

Sokan talán nem is hallottak Leónamajorról, legfeljebb szerb nevén: Vojvoda Stepa tűnhet ismerősnek. A település Magyar- és Szerbcsernye közt fekszik, és nevét valóban egy nőről kaphatta. Szerbül a település első neve Leonovac volt, méghozzá gróf Csekonics birtokos lánya után. Később a falu nevét megváltoztatták Vojvoda Stepára, Stepa Stepanović szerb tábornok tiszteletére.

 

Enyészetnek indult templomtorony Klárin

Magyarcsernye község területén a szerb-román határ közelében fekszik Klári (szerbül Radojevo, vagy Klarija, románul Peterda), melynek hallatán ugyancsak felcsillanhat szemünk, íme még egy női név a vajdasági települések sorában. Ám nem! A települést gróf Clary-Aldringen temesvári kormányzóról nevezték el, aki betelepítette a helységet, és akinek tiszteletére választották a falu nevét is. Egykor Clary-falvának nevezték, a Klári forma idővel alakult ki, nyilván a mi megtévesztésünkre.



Jankahíd neve Hunyadi Jánosig vezethető vissza

A Nagybecskerek községhez tartozó Jankahíd neve azt sejteti, hogy egykoron Jankáról, egy nőszemélyről nevezték el, ám szerb elnevezése: Jankov most ezt azonnal megcáfolja. A szájhagyomány szerint ugyanis a helység a törökverő Hunyadi Jánosról kapta a nevét, akit a szerb népköltészetben és történetírásban Janko Sibinjaninnak hívnak. Vagyis a Jankának semmi köze Jankóhoz/Jánoshoz, mint ahogyan Jankahíd eredetét sem köthetjük össze a női nevekkel.


Kiss Miklósné Issekucz Kalaniról nevezték el Katalinfalvát

Nem tévedünk viszont, ha a Közép-Bánát-i Begaszentgyörgy községbeli Katalinfalva (Ravni Topolovac) neve mögött női névadót sejtünk. A feljegyzések szerint a falu nevét alapítójáról, Kiss Miklósné Issekucz Katalinról kapta, aki a XVIII. század végén alapította a helységet zömmel német ajkú lakosság betelepítésével. 1945-ben a kiürült falut boszniai szerbekkel népesítették be, ekkor a kapta Ravni Topolovac nevet.



Az erzsébetlaki Tájház

 

És végezetül ne maradjon ki a sorból Erzsébetlak, a Nagybecskerek közelében, tavak ölelésében fekvő takaros település sem! A falu szerb elnevezése: Belo blato noha reális, mégsem túl kecses, annál inkább a német: Elisenheim, vagy a szlovák Lízika, a magyar Erzsébetlak, egykor Nagyerzsébetlak. A falu Szent Erzsébetnek szentelt temploma 1896-ban, az evangélikus pedig 1902-1903-ban épült.