Écska legendái

A 165 évvel ezelőtt levert 1848/49-es forradalom és szabadságharc egyik fényes győzelmének színhelye Écska, a Nagybecskerektől alig 8-10 kilométernyire délre, a Béga mentén fekvő település. Kiss Ernő, a délvidéki magyar seregek vezére 1500 emberével a helység határában felülkerekedett a Stratimirović György vezette 6000 szerb felkelő fölött. Ezt a júliusi győzelmet 1848 augusztusában Aranyi főhadnagy ismételte meg: 400 emberből álló csapatával szétverte a 800 főre tehető szerb felkelőcsoportot. Écska legendába illő története azonban ezzel közel sem merül ki.

Écskát sokkal inkább halgazdaságáról, és jól karbantartott Lázár-kastélyáról tartjuk nyilván az utóbbi években. Pedig ez sem minden. A legenda szerint a település nevét Attila hun vezér egyik feleségéről, Écskéről kapta, aki feltehetőleg ezen a vidéken vesztette életét. A helység fejlődését azonban az örmény Lázár család alapozta meg a XVIII. század második felében, amikor Erdélyből az akkor még igen mocsaras déli végekre tette át gazdálkodási súlypontját. Lázár Lukács 1783-ban 30 ezer hold földet vásárolt ezen a területen, és nehéz munkával termővé alakította. 1815-ben a család már az úrilak építésbe fogott, mely öt évvel később elkészült, és hatalmas népünnepéllyel adták át rendeltetésének. Az ünnepélyes megnyitó a feljegyzések szerint három napig tartott: a munkásoknak és a helybelieknek a falu utcáin terítettek meg, vadászatot rendeztek a főleg budapesti és bécsi előkelőségeknek, feleségeiket megcsónakáztatták, és bálat rendeztek. A mintegy 300 vendég között volt Esterházy gróf is. A főszakácsot Bécsből hozták, aki a háromnapos eszemiszomról gondoskodott. Az ünnepség során Liszt Ferenc, az akkor még gyermekzseninek számító zongoraművész is fellépett.
 

Régi és új megfér egymás mellett az angol stílusú kastély udvarában is. A szálloda éttermét külső vendégek is látogatják

A folyó és állóvizek ölelésében épült écskai kastély később is otthont adott az úri világnak, vadászok különösen szívesen látogatták, de megfordult itt többek között Ferenc Ferdinánd 1898 táján, és többször járt Aleksandar Karađorđević szerb trónörökös is. A kastély 1912-ig a Lázár, majd Harnoncourt család birtokában maradt, ekkor örökös híján egy horvát bankár kezére került, aki 1941-ig maradt a vidéken. A II. világháború idején a német erők főhadiszállásként használták, majd a háború után állami vállalat gazdálkodott az egykori uradalmi területen, melyen ménes, malmok, hatalmas istállók is voltak. Sok minden tönkrement, eltűnt, ám ami megmaradt, azt 2006-ban egy magánszemély megvette. Állítólag egy nagybecskereki vállalkozóról van szó, aki reprezentatív vendéglátóipari létesítményt és szállodát varázsolt az egykor és ma is jellegzetes piros épületből. Az a hír terjedt el, hogy 3 millió eurót fektetett az épületbe, csak a világítás 60 ezer euróba került.

 

 

A kastély mellett nyugati oldalon áll az impozáns Keresztelő Szent János katolikus templom, a falu másik ékessége, ám állapota gazdátlanságról árulkodik, akárcsak a kastély északi oldalán álló torony. A templom Lázár Zsigmond nevéhez kötődik, aki a feljegyzések szerint párbajban vesztette életét, amikor kiállt egy hölgy becsületéért.

Nagy kiterjedésű egyhajós épület, félkör alakú oltár háttérrel és igen magas harangtoronnyal, térbeli helyzete és méreteinek összhangja, kivételes esztétikai élményt nyújt. Zsigmondot építési vállalkozásáért IX. Piusz pápa a Szent György érdemrenddel tüntette ki.

 

Lázár Lukács egyik utóda, gróf Harnoncourt Félix szobra a kastély körüli parkban

 

Vajdaságban az écskai mellett mintegy 30 úrilakot, kisebb-nagyobb kastélyt tartanak nyilván. Legtöbbje kivételesen rossz állapotban van.

 

Az egykori kastély magánkézben, szállodaként működik, ennek köszönhetően van kitűnő állapotban

 

2006-ban egy nagybecskereki vállalkozó vette meg a kastélyt, és felújításába állítólag mintegy 3 millió eurót fektetett, csak a világítás 60 ezer euróba került

Gazdátlan a falu tornya