A Ludasi-tó és környéke

A Ludasi-tó partján épült Róka-tanyán nincs hálózatos villanyvezeték, az energiát és a melegvizet napelemek segítségével biztosítják. Nincsenek kibetonozott ösvények, sem televízió. A tanya a Ludasi Természetvédelmi Területen fekszik, és aki odalátogat, az valóban a természetben érezheti magát. Megismerkedhet a tó élővilágával, a természetközeli életmóddal, őshonos állatokkal, népi kultúránk tárgyi és szellemi értékeinek őrzésével, bemutatásával.

Az Etnolife hagyományőrző civil szervezet gazdálkodik felette. Mint azt a több épületből álló tanyaegyüttes udvarán tábla is jelzi, több határon átívelő projektum nyerteseként épül-bővül a Róka-tanya, ahol immár állandósult a környezeti nevelés, a hagyományápolás, a tanulmányi kirándulások, nyári táborok szervezése. Ez már bizony nagyon messze van Rózsa Sándor betyárvilágától, aki a legenda szerint igencsak szeretett megbújni a Ludasi-tó nádasaiban, sőt sziget is őrzi a nevét, ami a képen látható.

Kilátás a Róka-tanyáról a tóra és Ludasra

A több mint százéves Róka-tanyától nyugatra fekszik Ludas település, vagyis a 4,5 km hosszú, déli irányban erőteljesen nyúló tó választja el őket egymástól. A tó különleges felügyelet alatt álló területe egyébként magába foglalja északon Hajdújárás települését, nyugaton Csurgó és a Ludasi sor útjait, délen pedig Suplyák települését. Partján, a környéken több, rendkívüli régészeti lelőhely van.

A tó vize édes és halállománya valamikor sokkal gazdagabb volt, mint most. Vízgyűjtő területe kicsiny, a Körös és kisebb mértékben a Palicsi-tó táplálja. Három szigete van. Legnagyobb a Rózsa Sándor szigete, vagy a Boszorkánysziget. A legenda szerint Rózsa Sándor a híres betyár ezen a szigeten rejtőzött el a csendőrök elől. A monda szerint egy alagút vezetett erről a szigetről a tó partjára. A második a Kissziget, míg a harmadiknak nincs neve.

Ludas nevének eredetmondája szerint a falu és a tó is a lúdról kapta a nevét, ugyanis „amikor idegyüttek a török időkben, itt sok vadliba vót, aztán azokat mögfogták, aztán eladták. Mivel a ludasiak mindig lúddal jelentek mög a vásáron, valószínûleg innen származik az elnevezés.”

A vidékről első írásos adatunk 1335-ből származik, amikor egy oklevélben Ludasyház-puszta néven említik Ludast, mint Felsőadorján szomszédtelepülését. A török hódoltság ideje alatt, 1543-ban a kalocsai érsek tized-adó összeírásában Ludas néven szerepel a település, majd idővel elnéptelenedett.

Az 1740-es években a ludasi pusztára szegedi dohánykertészek települtek. A lakosság száma egyre növekedett, s a faluban, 1832-ben templom és iskola is épült. 1880-ban már 4129 lelket számláló katolikus településsé nőtt.

Királyhalmát (vagy Bácsszőlőst) a múlt század végén telepítették, többnyire Szeged környéki parasztok költöztek ide. A Hajdújárás területén lévő homokpusztát viszont csak 1902 után népesítették be, ugyanis Szabadka város az addigi homokpusztát ekkor parcelláztatta fel gyümölcsösökké, szőlőskertekké. Itt is Szeged környéki családok telepedtek le.

A XX. század közepéig a tó környékének legfontosabb települése Ludas volt. Templommal, temetővel rendelkezett, és ezen az útvonalon járt a posta Kanizsa és Szabadka között. Az új települések megszületését követően is egy ideig Ludas maradt a tó partjának kulcsfontosságú települése, de a XX. század második felében átvette ezt a szerepet a nemzetközi úttal és vasútvonallal rendelkező Hajdújárás és Királyhalma.

Ma a tó és környéke természetvédelmi terület. Régészeti leletek alapján a környék már a késői paleolitikum idején lakott volt és azóta az emberek jelenléte szinte folyamatos. Fontos tény hogy a török pusztítás idején is fennmaradt a helyi lakosság, és folyamatos a magyarság jelenléte. A természeti értékek mellett ma elsősorban néprajzi szempontból jelentős a település, mivel archaikus állapotban maradt fenn a ősi falukép az építészeti örökség és nem utolsósorban a szellemi kultúra.
Minderről a tanyaegyüttest működtető szervezet honlapján is olvashatunk (etnolife.org).

 

Hulló István – akit a tájházzá alakított tanyaépület látogatása során ismertem meg –, szerint alig 70 centire kell csak a földbe ásni, és különféle régészeti jelentőségű tárgyakra bukkanhatunk a tó környékén. Nem rejti véka alá, hogy vonzódik ehhez tájhoz, megnyugvást jelent számára bármikor odaérkezik. Bár sokan ismerik, mégis elmondom, Hulló a szabadkai Városi Múzeum igazgatója, egyébként biológus, több évtizedig kutatta a Ludas madárvilágát. Ma már inkább a puszták, szikesek, halastavak élővilágával foglalkozik, ahogy már írták róla: a szegedi nagy táj a szívügye. Hol madárlesen van, hol a szikes pusztát, a Ludasi-tó védett világát térképezi föl, hol a magyar népi kultúra emlékeit gyűjti össze azokban a falvakban, ahol a XIX. században Rózsa Sándor betyárjai hajtották a lopott marhát.