Kevevára

Kifejezetten szép név a Kevevára, mégis feledésbe merült. A vajdasági magyarok is átvették a szerb Kovin helységnevet az utóbbi évtizedek folyamán. A németes Kubin is háttérbe szorult a sváb népesség eltűnésével a vidékről, csakúgy az 1899-ig használt Temeskubin elnevezés.
Pedig csaknem honfoglaláskori településnek tekinthetjük, mivel 1071-ben Urbs Keue néven már említik várát, a mellette épült város az ómagyar Keve nevet viselte. 1154-ben szerb hatásra Kovin, majd Kubin, később Temes-Kubin néven említik okiratok. Néhai apósom, aki 1929-ben Kevevárán született – de tanulóéveiben Bácskába vándorolt annyi más városbelihez és bánátihoz hasonlóan –, elevenen használta mindezeket az elnevezéseket. Mindig megmosolyogtuk azt a sajátos mondatát, melyet otthonról hozott, pontosabban a szomszédos falubeli székelykeveiektől hallott: „Bémegyek Kubinba, s lenyomatom magam", azaz lefényképezkedek. Földműves szülei: Törőcsik Pál és Tóth Emma nemcsak a tanulást tartották fontosnak, hanem magyarnak szerették volna felnevelni öt testvérével együtt, ezért küldhették távolra, magyar iskolába. Végül egy tipikusan határontúli magyar, ezen belül is bánáti család sorsa jutott ki nekik: négy lányuk közül egynek a leszármazottai maradtak meg magyarnak (egy lány, két unoka Magyarkanizsán), a többi három Belgrádban, illetve Bosanski Brodban alapított családot montenegrói, szerb, horvát élettárssal (nyolc gyermek, legalább tíz unoka), a két fiú közül a fiatalabbik maradt a családi házban Kevevárán: mindhárom lányának szerb nemzetiségű a férje, a hat unoka egyike sem beszéli a magyar nyelvet, az Újvidékre származott apósom két fia és két unokája azonban igen. A mérleg magáért beszél.

A település egyik nevezetessége az Árpád-kori Keve vár, melynek romjai a Duna mellett, a település déli oldalán állnak. A vár az egykori Keve vármegye központja volt. 1457-ben egy évre szerb, majd 1556-ban tartósan török kézre került. A törökkel együtt az elmenekült lakosság helyére délről szerbek jöttek. Ebben az időszakban Bánátot Raskának (Rascia) nevezték.

Ennyi maradt a várból

A település az Al-Duna egyik kedvező fekvésű pontján, a Morava torkolatával szembeni két hosszú sziget közötti átkelőhelyen létesült. A fennmaradt adatok szerint a népvándorlás idején Priscos rhétor a Morava torkolatánál fekvő Margumból kelt át az északi oldalra, hogy Attila udvarába menjen.

Kevevára az egykori Keve vármegye székhelye volt, várának építése a XII. századra tehető. Anonymus szerint az Árpád-kor előtt is erősség állt itt, mely Ajtony őséé, Galádé volt, s ennek helyére István király épített várat, maradványai a község szélén állnak.

Más történelmi „csemege": 1204-ben itt tartóztatta fel Imre király Leó bíborost, a pápai követet, akit a pápa Bulgáriába küldött, hogy koronát és zászlót vigyen az új bolgár cárnak. IV. László király is több ízben megfordult Keve várában, miről egy 1286 augusztus 14-én és egy szeptember elején kelt év nélküli oklevél tanúskodik. A helység 1392 táján kezdett felvirágozni, mert ekkor mentette fel Zsigmond király a vám és a harmincad fizetése alól. 1397-ben már királyi sókamara-hely volt és 1405-ben vásárjogot is nyert. 1412-ben két szomszédos pusztát, Bálványost (Bavanište) és Jokronoveczet kapta Zsigmond királytól, aki 1428-ban a város polgárait az adózás terhe alól is felmentette, továbbá szabad halászatra és hetivásárok tartására is feljogosította őket. Albert, V. László, de különösen Mátyás király több ízben állított ki a város részére szabadalomleveleket. Fontos hadi és kereskedelmi pont volt a Dunánál még a XV. század végén is. Vára a XV. században a királyé volt. 1435-ben Zsigmond király Keve város lakosainak tette kötelességévé a vár fenntartását és védelmét. 1458-ban a vár a Hunyadiak iránt ellenséges érzelmű rácok – ma szerbeket mondunk –, kezébe került, de Szilágyi Mihály visszaszerezte, és 1459–1460-ban megerősíttette. 1478-ig a várat megviselte az idő, az országgyűlés elrendelte helyreállítását. A város 1510-ben még jelentékeny kereskedelmi gócpont volt és lakosai ekkor túlnyomóan rácok voltak, akik, Szerémi György emlékiratai szerint, a török kereskedőkkel állandó összeköttetésben álltak. 1523 augusztus 6-án II. Lajos király tartózkodott Keve városában.

Májusra zöldbe borul a város

Hogy mikor esett el Keve vára, nem állapítható meg; valószínű azonban, hogy 1551-ben került török kézre. Az 1564–1576-as években török bég ült a várban, aki a temesvári basa alá tartozott. 1685-ben a temesvári szandzsák alá tartozó pancsovai kerület helységei között szerepel. A hódoltság alatt szerb lakosai a helység nevét Kubinra változtatták. 1717-ben, az akkori kincstári jegyzék szerint 50 lakott háza volt. Várát az 1739. évi belgrádi békekötés értelmében lebontották. Mikor a bécsi katonai körök 1761-ben a rokkant katonák megtelepítését a Maros és Duna között területen tervezték, a kiküldött bizottság 1764-ben 12 helységet jelölt ki e célra és ezek között volt Kevevára is. 1766 március és május havában ismét négy új határőrszázad alakult s ezek egyikének Kubin lett a központja. 1848-ban a község határában a honvédek és a szerb felkelők között véres ütközet volt, mely a honvédek győzelmével végződött. A római katolikus templom 1827–28-ban, a görög keleti román templom 1905-ben épült. A szerb templom építési ideje ismeretlen. Az I. világháborút követően Kevevára az SzHSz királyság része lett. A II. világháborúban német megszállás alá került. 1944-ben a szövetséges erők súlyos bombatámadást intéztek a város ellen.

 

Saroképület egykor

és most

A lakosság gyarapodása főként a XIX. század második felében, illetve a század végén következett be, mikor rendszeressé váltak a betelepítések. A városban működött több ipartelep és gyár is, illetve kulturális élete is számottevő volt. Magyar múltja ellenére a település magyar lakossága jó ideje alig pár százra tehető. 1910-ben 711, 1991-ben 927, 2002-ben 786, 2011-ben 700 magyar ajkú lakost jegyeztek, míg németekből 2650-t, szerbekből 2200-t írtak össze 1910-ben, aztán nagy fordulás következett be: 32-t, illetve 10 415-t 1991-ben, 22-t, illetve 11 513-t 2002-ben, valamint 19-t és 10 706-t 2011-ben. A legutóbbi népszámláláskor a városkának 13,5 ezer lakosa volt, kevés munkalehetőséggel. A magyar nyelvű oktatás rég megszűnt, melyet árnyalatában sikerült feltámasztania egy-két lelkes pedagógusnak anyanyelvápolás szintjén.

Törőcsikék háza (első) még ellenáll az idő vasfogának