Tévednek azok, akik Ürögöt, a Tarcal-hegy/Fruška gora lankáin elterülő dimbes-dombos szerémségi kisvárost, vagy nagyfalut lakói száma alapján ítélik meg. Tévednek azok is, akik a településen áthaladó járművek száma alapján vonnak le következtetést az ottaniak életéről, netán attól teszik függővé jelenét, jövőjét, hogy mennyire esik távol az urbánusabb szerémségi várostól, Mitrovicától (Szávaszentdemeter), vagy mennyire van közel a tartományi adminisztrációhoz és annak központjához, az alig 20 kilométerre levő Újvidékhez.
Bárhogy is van, Ürög
a vajdaságiak szemében elsősorban a boráról ismert. Nekem is. Gyermekkoromban,
a hatvanas-hetvenes évekbeli temerini lakodalmakban nemritkán épp ürögi borral
teremtették meg a jó hangulatot. Ha nagy ritkán Belgrád felé vettük az irányt,
s a kanyargós Ürögön át vezetett az utunk, gyakran hallottam, hogy nem is túl
távoli rokonaim élnek ott, akik sok más temerinivel együtt a gyümölcsösökben
munkát és megélhetést keresve, évtizedekkel korábban ottragadtak.
