Hajók füttye, fűzfák nyugalma - Kiskőszeg

Kiskőszeg, ismertebb nevén Batina a Duna jobb partján, a Baranyai-dombság lábánál terül el a mai Horvátország területén.
A település fekvése és természeti szépsége már számos természetbarát és művész érdeklődését felkeltette, de a tollforgatókat is megérintette. Herceg János zombori-doroszlói író a közeli harangszót és a hajók füttyét hallgatta itt nagy élvezettel, és elvarázsolta a parti fűzfák bólogató nyugalma a Leányvár aljában – így jellemezte néhány évvel ezelőtt a horvátországi Új Magyar Képes Újság a II. világháború végén ritka véres események helyszínét, a későbbi Duna-parti békés kisvárost. A tények és megállapítások persze ma is helytállóak.

Elég azonban a löszhegyekre felkapaszkodni, hogy rálássunk a helységre, és kissé meg is döbbenjünk,  mennyire kihalt. Mesélik, az egykori Jugoszlávia gazdag éveiben itt nagyon elharapózott az egykézés, a családok azt szerették volna, ha a vagyon egy gyermek kezében marad, ezért nem vállaltak több gyermeket. Némely családoknál bizonyosan sikerült  ezt az elképzelést valóra váltani, de nyilván nem mindenütt. Aztán a kilencvenes évek tragédiája kellett még csak ahhoz, hogy a falu, és a szélesebb környék az elnéptelenedés útjára lépjen.

Bezdán irányából a szerb-horvát határt képező Dunán átkelve nem is sejthető, hogy mi vár ránk egy-két kilométer után. Messziről látszik ugyan az 1944-es batinai csata emlékére Antun Augustinčić által készített 27 méter magas szobor, melyet három évvel az ütközet után, 1947-ben már felállítottak. A szobortól a hídig egymás mellett sorakoznak a lakóházak a Duna partján, ugyanolyan katonás rendben, mint a  titói Jugoszláviában, amikor Kiskőszeg, azaz Batina még népszerű kirándulóhelynek számított. Az ország szétesését követően azonban gyorsan feledésbe merült a hatalmas emlékmű, környéke elgazosodott. Az utóbbi években a kirándulók újra felfedezték maguknak, a területet is gondozzák. Az emlékmű által uralt magaslatról szép kilátás nyílik a Dunára, a szemben lévő Ferenc-csatorna torkolatára, állítólag tiszta időben még a Keleti-Mecsek is látszik.

A városnak még egy magas pontja van: a Szent Bálint-templom. A templomot 1757-ben építették, és mivel a XX. század elejére kicsinek bizonyult, kíbővítették. A munkálatokat 1918-ban kezdték, és csak 1927-ben fejezték be. Aztán bő fél évszázadig szinte hozzá sem nyúltak. Ezért is volt szükség egy nagyobb felújításra, ami 2011 júniusában fejeződött be.

A két kimagasló ponttal persze vetekszik a Dunától és a helységtől felfelé vezető út mögött elterülő löszfal, ami sejteti, hogy szőlőből nincs hiány a környéken. És valóban nincs. Mégha számos borospince összeomlott, vagy omladozik is, ha csaknem annyi az eladó ház, mint a lakott, akkor is a földeket megművelik. Rendezett szőlőültetvények sorjáznak az út mentén, a híres baranyai borok alapanyaga.

A helytörténet szerint a XVIII. században megindult a korszerű termelés, amely Batina fejlődését is elősegítette. Megépült a magtár, majd a dunai révnek és a rakpartnak köszönhetően élénk forgalmúvá vált a település. Lakosai a hajózás, a kereskedelem és a kisipar mellett kisebb részben mezőgazdasággal is foglalkoztak. Kiskőszegen még kőbánya is működött, a kitermelt mészkövet és a márgát a Duna szabályozásához használták fel. A bányában 20-30 ember dolgozott az 1950-es évekig, amikor azzal az indokkal, hogy nem kifizetődő a termelés, bezárták. A békés életnek az 1991-es háború vetett véget. A falut a békés reintegráció (1997) után a Darázsi járáshoz csatolták. Máig sem igazán tudott talpra állni. A legtöbben a kikötő megépülésében látják a település újboli esélyét.

A település elnevezésével kapcsolatban két magyarázat van. Az egyik szerint, amikor az igazságos Mátyás király parasztruhába öltözve átkelt egyszer a réven, meghallotta, hogy a vár úrnője, Vörös Márta kegyetlenül bánik a jobbágyaival, igazságot akart tenni, és Vörös Mártához indult. Az tudomást szerzett a király jöveteléről, megrémült és hintójával a Dunába hajtott. A folyóban megtalálták a fenyítőpálcáját, aminek horvát neve ’batina’, ebből lett későb a Batina helységnév. Egy elképzelhetőbb magyarázat szerint a római Bacincum, illetve Batin szóból ered a Batina név, de az is lehet, hogy Györffy György történésznek van igaza, aki a Battyán névből származtatja Batinát, amely 1316-tól Kőszeg, majd a későbiek folyamán a Kiskőszeg nevet viseli. A XIX. században, hogy megkülönböztessék a nyugat-magyarországi Kőszeg városától, Kiskőszegnek nevezik el hivatalosan.

A lakosság folyamatosan fogy, 1991-ben 1449 lakosa volt, melyből magyar 688, majd horvát 446 fő, ezenkívül 170 jugoszláv, 61 szerb és 84 egyéb. A háború után 2001-ben már csak 1048 főt jegyeztek a helységben.