Ittvarnok, Udvarnok

Életemben nem jártam Udvarnokon (Banastski dvor), de akkor is elszomorítónak találtam az ott látottakat, amikor november elején odavetett a sors. Nem is vetett, hívásra, örömmel mentem, ugyanis meghívtak egy vajdasági jellegű szavalóversenyre, mellyel a helység szülöttének, a 22 évvel ezelőtt elhunyt Szűcs Imre költőnek az emlékét ápolják. Több mint hetven vajdasági magyar gyerek versengett a művelődési ház fűtetlen nagytermében, és mondta lelkesen, versenyre koncentrálva, (legtöbbjük) nagyon felkészülve vidékünk poétáinak sorait, rímeit.

Mi maradt Marótból?

A középkorban Marótnak hívták, jó ideje azonban Morović a neve annak a dél-nyugat szerémségi településnek, mely az utóbbi napokban tölgyerdei és a Vojvodinašume, magyarul a Vajdasági Erdőgazdasági Közvállalat révén került a média figyelmébe. Magyar nevét egykori tulajdonosáról, Maróti János macsói (Mačva) bánról kapta, aki az 1300-as évek végén Zsigmond királyt szolgálva nagy birtokokhoz jutott többek között ezen a vidéken is. A vár Valkóhoz tartozott, ahova Csánki Dezső kutatásaiban 33 várat tett, ugyanakkor 13-at Szerém megyébe.

A mai Szerémség területén jóval több várat és kastélyt találunk a középkorból származó írott forrásokban, mint amennyinek napjainkig nyoma maradt. Ha végigutazunk a Tarcalon/Fruška gorán, leereszkedünk a lankáin és a Száváig meg sem állunk, alig találunk felismerhető várat, legfeljebb a zimonyi és szávaszentdemeteri lehet kivétel.