Szerémi nektárnak nincs párja – Kamanc

Az én környezetemben szeretném ha – kérdésre igen sok választ adtak a kamenicaiak az elmúlt hetekben. A központi téren felállított tábla többször is megtelt. A felvételen látható, bár talán nem olvasható ötletek, kívánságok tanúsága szerint a helybeliek igencsak elégedetlenek településük rendezettségével. Javarészt közművesítési hiányosságokra hívták fel a figyelmet: biztosítsanak parkolóhelyet a központban, rendezzék az iskolát és környékét, állítsanak fel padokat a Duna-parti sétányon, újítsák fel a központi teret, hozzanak létre játszóteret... A táblaállítást az Újvidéki Kulturális Központ szervezte, s tette mindezt az Európa Kulturális Fővárosa cím elnyerésére tett előkészületek során, melyet a város 2020-ra célzott meg. Addig jó lenne a lakosságot is aktivizálni, környezetünket pedig humánusabbá, európaiabbá tenni – mondta a képen látható aktivista, aki az elmúlt hétvégén a járókelők rendelkezésére állt a szerémségi városban.

Nagyon is egyet kell vele – és mindazokkal –, érteni, akiknek erős hiányérzetük van a vajdasági települések láttán. Az elszegényedést hozó utóbbi két évtizedben ugyanis a dolgok nem haladtak a kívánt irányba, ez idő alatt Kamanc, azaz Kamenica/Sremska Kamenica is a hanyatlás időszakát jegyezhette. A hetvenes, nyolcvanas években még virágzó város – drágábbak voltak a telkek, mint Újvidéken, melyhez közigazgatásilag akkor is, most is tartozik –, mára meglepően piszkos, elhanyagolt, rendezetlen. Balkanizálódott.



 Ez Kamenica esetében mégis meglepő, hiszen rendkívül természeti adottságai vannak: a Tarcal-hegy/Fruška gora lankáin, a Duna szerémségi oldalán fekszik, túloldalt a város, Újvidék, egykor hatalmas parkja volt, bortermelésre alkalmas kiváló termőföld övezi... Ezenkívül a társadalmi adottságok sem lebecsülendők, a többi vajdasági településtől eltérően itt továbbra is jelentős intézmények működnek, melyek munkalehetőséggel kecsegtetnek: többek között az országhatárokon túl is jelentős kamenicai kórház – mely egykor tüdőgondozó volt, ma viszont tüdőosztálya mellett jelentős szív- és érrendszeri-, valamint daganatos betegségeket gyógyító központ –, rendőrképző középiskola, Gyermekfalu.

A városka főtere 2013-ban

      Múltjából:

Egykor jelentős bortermelőhely volt.

A XIV. század folyamán Kamanc környéke és a Tarcal-hegy vidéke színtiszta magyar lakossággal volt benépesülve. A lakosság túlnyomórészt szőlőműveléssel foglalkozott. Már akkor átgondolt művelés, ültetvényszaporítás, borkezelés folyt. Galeotto Marzio, a Mátyás király udvarában élt humanista mindenesetre úgy vélekedett, hogy a csodálatos szerémi nektárnak nincsen párja a földkerekségen. Az akkori történelmi források Szerémség e vidékét gazdaságilag az ország legvirágzóbb tájai közé sorolták. Kamanc a mérhetetlen nagy gazdagságát tehát elsősorban a szőlőtermesztésnek köszönhette. Tudunk arról is, hogy több száz szegedi polgár rendelkezett szőlőültetvényekkel a Tarcal északi és déli lejtőin.

A kamanci kastéy előbb a Marczibányi, majd a Karácsonyi család tulajdonában volt. 1797-1811 között épült, ma a Vajdaság Vizei közvállalat használja

Magyar nyelvű felirat a kastély falán

A szerémi bor a Dunán és Tiszán eljutott egészen Pestig, majd Esztergomba, Komáromba, s onnan szekereken még távolabbra is. A másik ágon a Tiszán Szegedre, majd onnan Erdélybe és Kassára. Az egyik krónikás megemlítette, hogy a kassai püspök lakomáján csak kitűnő szerémi bort szolgáltak fel a vendégeknek. Nyilván ez volt a városka és a vidék legvirágzóbb kora.

1435 táján Pécsi Tamás és Újlaki Bálint papok itt fordították magyarra a Bibliát – ez az úgynevezett Huszita Biblia, az első magyar Biblia-fordítás. Huszita tanokat tartalmazott, ezért a pápai inkvizítor üldözése elől 1439-ben a lakosság papostul, bibliástul Moldvába menekült.

A husziták kiirtásával megbízott Jacobus de Marchia mellett utazó ferences, Szalkai Balázs számol be a magyar huszitizmus kezdeteiről, s így az első magyar nyelvű kéziratos részfordítás, a „Huszita Biblia” előtörténetéről és szerzőinek elüldözéséről.

1514-ben Dózsa seregeinek vezetői Kamancot tárgyalási központjuknak nevezték ki, és keresztes felkelő századot alakítottak, amelynek soraiban magyarokon kívül horvátok és szerbek is voltak. Báthory nemesi csapata Baksa falvánál (kb. a mai Újvidék Limán városrészének piaca körül létezett településnél) átkelt a Dunán, hogy feloszlassa a lázadó parasztok egységeit, de vereséget szenvedett és visszavonult.

1526-ban a török beveszi Kamancot. Verancsics Antal, aki egy Konstantinápolyba tartó küldöttséggel 1557-ben átutazott a városon és útinaplójában azt írja, hogy a törökök Kamancra való betörésükkor sokakat megöltek, gyújtogattak, fosztogattak. Mintegy 7000 borral teli hordót törtek össze, úgyhogy a városka utcáin is bor folyt. Sokan mindenüket hátrahagyva menekültek el a városból.

A trianoni békeszerződésig a település az Ürögi járáshoz tartozott Szerém vármegyében.




Nem csoda, ha a lakosság a Duna-parti sétány felújítását kéri

Számok:

2011-ben 12 273 lakosa volt, ennek 78 százaléka szerb, 5 százalék horvát, 2,28 magyar.

1948-ban csupán 2491 lakosa volt.

Kilátás az újvidéki Strandra, és Péterváradra Kamancról

.