A bánáti Erzsébetlakot (Belo blato) dél-nyugat felől a Béga övezi, nyugati irányból a Tisza, a többi részét, pedig halastavak határolják be.
Nem csoda, hogy a vizek ölelésében az itt élők sorsa szinte összenőtt a náddal, melynek „aratása” decembertől március végéig tart, feldolgozása pedig a nyári hónapokban történik.
Szinte minden évben hallani lehet a helybeliek téli „gondűző” megmozdulásáról, mely mind inkább vállalkozás is, méghozzá olyan, amely megélhetést biztosít. A helyzet jó ismerői szerint túlzás nélkül mondható: a fél falu nádvágásból él. Az idénymunka persze nem könnyű, de kereseti lehetőségnek kiváló. Egy ügyes és szorgalmas nádvágó naponta 35-40 kévét képes levágni.